2007. július 2., hétfő
Otthon lenni
Amikor a végtelenben éri el az Ég a Földet, amikor a zöldellő táj friss illata ölel körül, amikor dolgos kezek művelte hatalmas terek képe kiszorítja az agyad rejtett zugaiban felgyülemlő hétköznapi kínok emléknyomatait, amikor kedvesen mosolygó egyszerű arc kíván minden jót, amikor ismerős háztáji teremtmények hangja színesíti az elmédbe betóduló ingereket, amikor a perzselő napfény erejét megszelidítő lágy szellő símogatva jár körül, amikor nem vágysz másra, csak ott és akkor létezni, akkor otthon vagy.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Otthon és család.
Mit is jelent ez a két szó?
Talán azt, amit a vérség, a kötelesség, a szükség vagy a vágy tart össze.... és olykor, ha valakinek szerencséje van, a SZERETET.
A család az otthon olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk....amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk...mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben...az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük...ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ezek azok a helyek, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne....ez az, amit olyan kemény munkával építünk fel magunknak, és az elemei, mint építőkockák, az égig érnek. A család az otthon micsoka képeket varázsol elő...micsoda emlékeket...micsoda álmokat!/Danielle Steel/
Nekem nagy szerencsém volt! Szeretetben nőhettem fel. Köszönet érte Szüleimnek!
Nagyon szép idézet. Köszönöm a hozzászólást!!
Megjegyzés küldése