2009. szeptember 15., kedd

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Ellentétek

"A fény harcosa tudja, hogy Isten a magányt használja arra, hogy megtanítson az együttélésre.
A háborút használja arra, hogy megmutassa a béke értelmét. A tétlenség unalmát pedig arra, hogy ráébresszen a kaland fontosságára.
Isten a csöndet használja arra, hogy megtanítson a szavak felelősségére. A fáradtságot használja arra, hogy megértesse az ébredés értelmét. A betegséget pedig arra, hogy ráébresszen az egészség fontosságára.
Isten a tüzet használja arra, hogy a vízről tanítson.
A földet használja arra, hogy megértsük a levegő értékét. És a halált arra, hogy megmutassa az élet fontosságát."

2009. július 22., szerda

2009.NYÁR



Ezen a nyáron valami olyan csodálatos két hetet tölthettünk el az Egyesült Államokban és a Royal Carribbean társaság elképesztően gyönyörű hajóján, a Freedom of the Seas-en, mely egész életemben szívemet megmelengető emlékeket ébreszt majd bennem. Olyan csodában volt részünk, melyet álmodni sem mertem volna. Láttam embereket, akik kérés nélkül adtak, barátként fogadtak. Láttam embereket, akik egyenlőként bánnak a másikkal. Láttam kerekesszékes biztonsági őrt, idős, beteg, de mégis lelkes, kedves hölgyeket és urakat, akik szívélyesen igazítottak el minket. Láttam megbecsülést, amit mindenki megkap, legyen bármilyen apró a munkája. Láttam összefogást, együttmozgást a közös célok megvalósítása érdekében. Láttam büszke arcokat, melyek tudják, fontosak, kellenek, nélkülözhetetlenek.
Florida sokszínűsége, a rend és a tisztaság lenyűgöző. Bármerre nézel, rendezett parkokat, szemétmentes utcákat látsz. Minden ragyog. Valahogy az emberek természetes szükséglete, hogy maguk körül körbenézve ezt láthassák. Már rájöttek, hogy ez mennyire fontos és ezért tesznek is. Láttam önkénteseket, akik a köz ügyeiért munkálkodnak. Ez mindennapi életük része. Rájöttek, hogy mindannyian azáltal teljesedhetnek ki, ha nemcsak magukra, hanem embertársaikra, a környezetükre, az élővilágra is gondolnak, azt óvják, gondozzák. Láttam elfogadást, toleranciát mindenkivel szemben. Ítélkezésmentes világot láttam, ahol a hajléktalan megmutathatja, milyen csodás értékeket hordoz magában, mennyire kreatív és alkotásait milyen szívvel-lélekkel készíti. Eljuthattam különböző világokba. Láthattam Haiti őslakosait, akik a természet tisztelete mellett képesek azzal harmóniában, boldogan élni. Láttam a jamaicai életszeretetet, nyugalmat és egyszerűséget, és a mexikói kedvességet. Olyan világokba tehettem be lábam, melyek oltalmazzák a felbolydult lelkeket, közel hoznak a természet csodáihoz, és nem távolítják, hanem összehozzák az emberi közösségeket.
Le akartam minden élményemet írni, de az itthoni forgatagban nem tudtam leüllni és mondatokba foglalni mindazt, amit megéltem. Mégis, minden pillanat itt él bennem, és amikor megyek valahová, vagy csak lepihenek, mosoly varázsolódik arcomra és hála járja át testem-lelkem, hogy mindebben részem lehetett.
Köszönöm Nektek: Kata, Agata, Amily, Adrian, Paul és még megannyi kedves ember, akik örökké itt lesztek velem.

2009. június 19., péntek

dr Menis Yousry invitálása

Esszencia Alapkurzus 2009. szeptember 25-27.

Hihetetelen csodává nőtt

Sokáig gondolkodtam egy kérdésen:


Létezik-e a Földön színtiszta, önzetlen, humánus és mérhetetlenül professzionális, lüktetően változó, de mégis állandóságában megfogható emberek tömegeit támogató valódi altruizmus? Ma már tudom a választ: létezik, nagyon is. Nem elég, de nélkülözhetetlen hozzá egy ember, AZ EMBER, aki tudását a legfőbb jó szolgálatának szenteli. És igényel még apró, sokszor láthatatlan csatornákat, gyakran név nélküli HATALMASSÁGOKAT, akik a túlcsorduló emberséget bőkezűen porlasztják a növekedni vágyóak szívére, együtt, összefogva, közösen teremtve. És akkor, de csakis akkor, felnőhet elöttünk A CSODA.

2009. március 24., kedd

Nincs de!



www.nincsde.hu

2009. február 5., csütörtök


Esszencia Haladó Kurzus 2009. január 21-25.
Csodák márpedig vannak!!:):)

2009. január 29., csütörtök

TV interjú dr. Menis Yousryval

Egy csodálatos ember, aki a londoni Esszencia Alapítvány létrehozója (http://www.essence-foundation.com), több tízezer ember életének támogatója.

A videó megtekinthető itt.

Menis

Egy nagyon kedves barátom szavakba öntötte a szavakba nem önthetőt, azt a csodát, melyet Menis által átélhettünk az Esszencia Haladó Kurzuson! Köszönöm Jóska!!!

"Menis olyan mélyen látja az ÉLETET, az EMBERT, amilyen mélyen csak sejtettem, de nem érezhettem, hogy létezünk. Olyan jónak lát, amilyen jónak magam sem hittem magam. Olyan erőket szabadít fel, amilyen erőkről csak a mesékben olvastam.
Miközben megengedi, sőt elvárja, hogy Te légy a saját vezetőd, halk szavával, pillantásával, energiájával, a csoport formálásával, szerető kérdésekkel terel a helyes irányba. Felismerni segíti a Te érzéseidet, másokét.
Az általa kitűzött irány: mély belső erőforrásaid tengere, de Te döntöd el, hogy mennyit merítesz önmagadból. Ha belemész és elmerülsz a mélyben, leengeded magad sejtjeid, atomjaid szintjére, hogy megéld: az atomok egyszerre taszítják és vonzzák egymást.
A Te dolgod az, hogy megérezd ezt a dinamikát és onnan építsd magad újra. Ő pedig támogat Téged, hogy az atomrobbanás közben a kohéziós erő egyre csak növekedjék. Rávezet - ha hagyod magad - arra, hogy az új éned már ne a külvilág elvárásaira adott nyomorúságos válaszok görcsössége legyen. Atomjaid szintjén megtanulsz magaddal és másokkal élni, a vonzások és taszítások sűrűjében. Ha engeded magad. Az akaratból áramlás, az áramlásból energia, az energiából fény erősödik. Ő pedig segít, mögötted áll abban, hogy össze tudd magad építeni ebben az új világosság erőtérben. Ha engeded magad.
Amikor újra felébredsz, már 28 táltos paripa ragad magával és röpülsz vele az élet isteni erőinek megtapasztalása felé. Sebesen, mint a fény. "

dr. Benda József (www.humanerok.hu)

Lényünk

Egy régi írásom most új tartalommal feltöltődve:

Legbelül, nagyon mélyen a fájdalmak és sebek sűrű, áthatolhatatlan agyagtömbje alatt mindegyikünkben ott szunnyad a vörösen izzó, színtiszta, ütemesen lüktető, élettelteli szív. Az évek hosszú sora napról napra zárja el lényünk igazságát és valódiságát a grafitszerű félelem és hiedelem rétegek szorításában. A lerakódások néhol, néha csiszolódhatnak, de a megújult rétegeken könnyebben gyökeret eresztenek az újabb fájdalom hajtások, melyek tovább feledtetik velünk szeretetért éhező szabad gyermeki valónkat. Hosszú utat bejárva rálelhetünk a helyre, ahol szertemállanak a szürke, szorító rétegek és megpillanthatjuk egymásban az ártatlan, álmokban elmerülő, a másikban is ott élő azonost.


Az Esszencia Alap és Haladó Kurzus emlékére

A Titok Neked

Ez a nap egy új élet kezdete
Ma mindent újra kezdek
Ma minden jó megadatik számomra
Hálás vagyok, hogy élek

Szépséget látok magam körül
Szenvedéllyel és céltudatosan élem az életem
Minden nap szakítok időt nevetésre és játékra
Éber vagyok, energikus és eleven

Az élet jó dolgaira összpontosítok
És köszönetet mondok értük
Békében és egységben vagyok mindennel
Érzem a szeretetet, örömet, bőséget

Saját magam lehetek
Az emberi lét nagyszerűsége
Az élet tökéletessége
Hálás vagyok, hogy létezem

Ez életem legjobb napja

2009. január 10., szombat

Utak

„Minden egyes út csak egy a millióból. Mindig észben kell tartanod: egy ösvény csupán egy ösvény; ha úgy érzed, nem szabad rálépned, akkor semmilyen körülmények között sem szabad ott haladnod. Hogy ezt ilyen világosan lásd, fegyelmezetten kell élned. Csak akkor jössz rá, hogy minden út csupán egy út, és semmi kár nem származik sem rád nézve, sem másokra, ha a szíved parancsára otthagyod ezt az ösvényt. A szándékodnak azonban - hogy a választott utat járod vagy letérsz róla - félelemtől és ambíciótól mentesnek kell lennie. Figyelmeztetlek: minden utat alaposan és tudatosan vizsgálj meg. Próbáld ki annyiszor, ahányszor fontosnak tartod. És ekkor tegyél fel magadnak, de kizárólag csak önnönmagadnak egy kérdést. ... Van ennek az útnak szíve? Minden út egyforma: sehova sem vezet. Az ösvények a bozótba vezetnek, vagy azon keresztül haladnak.... Van ennek az útnak szíve? Ha igen, akkor az út jó, ha nem, akkor haszontalan. Egyik sem vezet sehová, de míg az egyik szívvel rendelkezik, a másik nem. Az egyiken az ember örömmel utazik, és amíg az utat követi, eggyé olvad az örömmel. Ha a másikat választja, elátkozza az életét. Az egyik út erőssé tesz, a másik legyöngít. "
Carlos Castaned: Don Juan tanításai (részlet)

11 perc II.

A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.

2009. január 9., péntek

Rokonszívek (B., I., E., A., GY.)

Még a legsiralmasabb, legelborzasztóbb és legrémisztőbb helyen is meglelhetjük a csodát. A mindennapok fülsüketítő zaja, az elképesztő durvaság és kegyetlenség, a kiszolgáltatottság és megalázottság sártengerében is megtalálhatjuk az élet reménycsillagát. Egy ilyen helyen is ránk mosolyoghatnak azok a fénylő lelkek, akik színessé teszik a szürkeséget, érthetővé az értelmetlen, szerethetővé az utálatost. Mindenhol megtalálhatjuk életünk útján a minket elkísérő rokonszíveket, kikben azonosan lüktet az életadó gondolat, a lelkesítő lendület, a pezsgő tenniakarás. Mindenhol várnak minket, és mindenhol várhatjuk felbukkanásukat, csak értő és kitartó figyelemmel kell kutatnunk őket. Így az élet minden színterén gazdagabbá válhatunk általuk.