Mit tanít a fapóz a gyermekednek?

2005-ben kezdődtek a panaszaim, amikor is a testem fél, pontosabban a teljes jobb oldala elkezdett tiltakozni a mozgás ellen. Zsibbadtak a karjaim, lábaim, fájt a derekam, csípőm. Gerinsérv gyanúval teljesen nyugalmas napokat írtak elő, szó szerinti mozdulatlanságra, fekvésre ítéltek. A testem viszont mást jelzett: mivel a fekvéstől csak rosszabbodott az állapotom, elkezdtem kutatni. Mit tehetnék magamért? Így találtam rá a jógára. Először, mivel németországi tartózkodásunk kellős közepén kellett ezzel a kihívással szembenéznem, youtube videókkal próbálkoztam. Majd egyre többet jártam jógázni és elkezdett felébredni a testem, javulni az állapotom. Elkezdtem érezni, hogy nem csupán testmozgásról szól a jóga: mikor leléptem a szőnyegről, akkor sem szűnt meg a hatás: a mindennapjaimban új érzésekkel kezdtem gazdagodni. 

 Mikor hazatértünk külföldi tartózkodásunkról, pszichopedagógusként egy olyan intézmény falai közé keveredtem, ahol a gyermekek írtózatosan rossz állapotban voltak: a szó szoros értelmében testi, lelki, szellemi szinten peremhelyzetű családok utódait próbáltuk nevelgetni. Mindennaposak voltak a vérre menő csaták, a verbális, otromba ócsárolások, bántalmazások. A gyerekek nagy része alultáplált volt, ingerült, ideges és rettegett. Tudták, hogy egy olyan milliőben élnek, ahol egy másodperc töredéke alatt reagálniuk kell az őket ért inzultusra: krónikus stressznek voltak kitéve. Akkor kezdtem el tanulni a gyerekjóga módszerét és szociálpedagógiából is arra az időszakra esett a szakdolgozat írásom ideje. Mi mással is foglalkozhattam volna, mint a stresszoldás módszereivel.

 Számomra akkor és ott bebizonyosodott, hogy a jóga végtelen csodákra képes: a szünetben csimpánzként üvöltő és örjöngő, ahol és akit lehet rúgni-ütni képes gyermekekből a jógafoglalkozások végére elsimult arcú, MOSOLYGÓ, nyugodt gyermekek SZÜLETTEK.

Azóta sok-sok év telt el és továbbra is azt látom, hogy szüksége van a mai kor gyermekének erre a módszerre. Ahogy egyre többet tanulok a jógáról, egyre több áldásos hatását érzékelem magamon és a gyermekeken is.

A minap kezdtem azon gondolkodni, hogy mi is történik egyetlen ászana gyakorlása közben egy gyermekkel. A FAPÓZ, VRKSASANA, sokatok számára ismeretes, ha másról nem, képről biztosan. (hiszen a bejegyzés előtt is láthattok egyet :) )

A fapózba helyezkedő gyermek a következőket tanulja meg (szerintem :) ):

• Mi törénik a testével, ha a megszokott két lábas stabil állóhelyzetből, egy lábra kell emelkednie? Érzékeli, hogy milyen izomműködések kellenek ahhoz, hogy a tartása stabillá válhasson, ha elemeli az egyik lábát a talajról. TESTTUDATA olyan információkkal gazdagodhat, melyeket két lábon állva soha nem szerezhetett volna meg.
• Kezdetben lehetséges, hogy nehézséget jelent mindez Neki. Megtapasztalhatja, hogy KÜLÖNBÖZIK A TÖBBIEKTŐL. A felkinált alternatív helyzetek (az elemelt láb magassága 3 szinten lehet: boka, lábszár, combtő) megtanítják Neki, hogy Ő, az adott pillanatban hol tart. Megtanulja TISZTELNI és ELFOGADNI magát, aktuális állapotát.
• Majd megtanulhatja azt is, hogy kitartó gyakorlással FEJLŐDNI KÉPES. Megtanulhatja azt is, hogy a SAJÁT TEMPÓJÁBAN lépdelhet előre. A fejlődés sok tényezős: függ a befektetett munka minőségétől és mennyiségétől, az aktuális napja, időszaka milyenségétől.
• Megtapasztalja a JELENLÉTET. Tudatosíthatja, hogy az egyhegyű koncentráció stabillá teheti és növelheti sikerét. Ha egy pontra koncentrál, sikeresebb lehet, mintha megosztja a figyelmét.
• MEGÉRKEZHET ÖNMAGÁBA. A fapóz gyakorlása közben eljuthat egy olyan pontra, amikor már cikázó gondolatok sem zavarják meg. Az ITT ÉS MOST megtapasztalása, egyfajta meditatív állapotba juttathatja, ellazíthatja, kisimíthatja elméjét.

 Az idő előrehaladtával biztos még számtalan dolog fog eszembe jutni erről a pózról és arról, mivel gazdagothatnak általa gyermekeink. A fenti gondolatmenet bizonyára tovább csiszolódik majd velem, ahogy az évek és gyakorlásaim előrehaladnak majd. Ez benne az izgalmas: mindig fogok tudni újabb és újabb dolgokat tanítani a gyermekeknek a jóga eszközével.

És ez csak egy póz volt! :)

Egy döntés fejezetei

"Dönteni talán a legnehezebb az életben. Akkor hoztál jó döntést, ha a szívedben béke van." / Tatiosz - Száz lépés az úton/

Jártál már úgy, hogy valamire szívből vágytál és minél közelebb kerültél hozzá, annál jobban erősödött benned a félelem? A kétely? A bizonytalanság? Hogy kell-e ez Neked? Hogy kész vagy-e rá? Hogy megérdemled-e, mitöbb. megteheted-e? Hogy ez a megfelelő idő a történésre?

Mikor megajándékozott az ÉLET és az URAM :) az indiai út lehetőségével, nem tudtam rögtön, kitörő, ujjongó lelkesedéssel kinyilvánítani örömöm. Sőt, mi több, először nem is tudtam meghozni a döntést. Sokaknak talán a lánykérés hozza el az ehhez hasonló szituációt. :) Ott álltam, földbegyökerező lábakkal és egyszerre ijesztett meg és varázsolt el a tény, hogy elkezdődött az utazásom. Még csak bent, a szívem beborító rétegek szoros falai között: a félelmek, kételyek, hiedelmek labirintusában. De megkezdődött.

Ahogy a Jackson folyamatábra is szemléltette, apró lépésekkel kellett haladnom a döntés meghozataláig. És ezen az úton számtalan inspiráció, lélekemelő segítség kísért el:

• Zoli felvázolta nekem azt a sztorit, mely az Ő egyik nagy álmáról szólt. Egész fiatalon elhatározta, hogy feljut egy repülőgép hordozó anyahajóra (remélem ez a szakszerű megnevezése, ha nem, úgy is szól :) ) Az útján csak előre nézett, nem törődött, nem figyelte az akadályokat. Lépdelt a célja felé, a fókuszt az út végén tartva. És aztán megtette! Felfoghatatlan és egyszerre csodálatos, amit véghezvitt hite erejéből. Tuti már régóta haverok Hanumánnal :)

• Aztán a kocsifeljárós rapid coach ülés, vagyis "állás", ahol Mónika röpke pár perc alatt pszichoanalízisbe vitt és lelkesített egyszerre. Ezúton is köszönet érte! 

• Majd ott volt az a bizonyos telefonbeszélgetés. Amikor csak állsz a könyvesbolt falai között és tetőtől talpig átjár egy mennyei bizsergés, ahogy a túravezető lágy, angyali hangján mesél az út isteni csodáiról. Amikor azt érzed, hogy Te már el is indultál oda, az ismeretlenbe, sőt, már talán ott is vagy kicsit. Mitöbb, lényed egy része mindig is ott volt/van már régóta.

És akkor nem feledkezhetek el a sztori Főhőséről, magamról sem. :) Aki ezúttal újra elhatározta, hogy élni, menni, látni, tanulni akar! Az összes akadályt elgördíteni maga elől, hogy hazataláljon Önmagához.És meghoztam a döntést! A szívemben béke, mitöbb végtelen lelkesedés és hála. Van min dolgozni még, de hittel folytatom a belső utazást Rishikeshig.:) Folyt. köv.

Segítség egy döntésben, avagy mi köze Jacksonnak Indiához ? :)

 Szóval, az álmok és vágyak témájában merültem el az előző bejegyzésemben és ez az, ami a napokban pókhálószerűen szövi át minden percem. Lassan, észrevétlenül keletkeztek a szálak, aztán egyszerre csak összeálltak egy egésszé.

Most az egyik legvastagabb szálról írok :) ( de a többiről - melyek semmivel sem jelentéktelenebb - sem feledkezem el és szentelek majd nekik jó pár billentyűleütést.)

Persze ez a szál is alaposan átitatott a JÓGA esszenciáival, de gondolom ezen senki sem lepődik meg.

Még az elmúlt évszázad vége felé történt, hogy majdnem 100 ember előtt hangosan kinyílváníthattam életem egyik és azóta is egyetlen nagy világlátó bakancslistás vágyálmát: Szeretnék eljutni Indiába! És pont. Ott, akkor kimondtam, majd el is engedtem a dolgot. Azóta felkerült ez a tétel írás formában is egy listára, de nem én írtam rá ;) Egyszóval, parkoltattam a dolgot.

 Aztán teltek-múltak az évek. Azóta gyerek- és nőijóga oktató lettem, most pedig gerincjógaoktatóin töltöm vasárnapjaim jó részét és csak ámulok rajta, milyen élvezetesen lehet tanítani még az anatómiát is :).

 Életem legjobb döntése volt, hogy elindultam a JÓGA útján.  A gyerekjóga képzés Csíki Mariann vezetésével a leghitelesebb, leggyakorlatiasabb, legtöbbet adó képzés volt, amiről az azt megelőző tanulmányaim során csak álmodozhattam. Azóta is lelkesen várom a szakmai továbbképzés napjait, mert az egyesületi napokon mindig kapok valami újat, valami bizsergetően sokszínűt, használhatót, és ami nagyon fontos, gyermekeinknek továbbadhatót.

 Így történt ez a múlt év utolsó szakmai napján is. Többszörösen izgatott voltam aznap, mert női jógás témák, tini jógával kapcsolatos "előadások" is szerepeltek a tematikában. Nem túlzok, ha azt írom, hogy egy újabb csodát élhettem át. Kornhoffer Tündi olyan menstruációs rítust tartott nekünk, hogy ott, abban a pillanatban úgy éreztem a lehető legnagyobb ÁLDÁS számomra, hogy részt vehettem rajta és megismerhettem ŐT.
Elkezdtem követni Tündit a fészen. Megismerkedtem a Himalájai Jóga Tradíció netes tartalmaival, mígnem szembejött velem egy program lehetőség, ÚT A CSENDBE elnevezéssel.
 Kicsit ízlelgettem, pár mondatban meséltem róla az én Uramnak, aztán kaptam Tőle valamit.

 Egy olyasféle számítógépes, nyilas, választós ábrát. Az ábrán az általa leírt szabályok alapján kellett végighaladnom, (ld. kép :) ) és meghoznom a végső döntést.



Menjek-e Indiába jógatáborba, vagy maradjak itthon, és csomagoljam vissza újra ezt az ÁLMOM, szalaggal gondosan átkötözött "aranycsomagolópapíros" kartondobozba?

 A döntés mára megszületett :) Ennek folymata viszont már egy másik blogbejegyzés témája lesz :)

Folyt. köv.:)

Álmok és vágyak

Hogy vannak-e álmaink, vágyaink? Hatalmasak, erőteljesek, sokszor elérhetetlennek tűnőek?

 Vannak, akiknek igen, és vannak akiknek nem. Miért nincs mindannyiunknak?

Lehet, hogy csak választás kérdése: abban hiszünk-e, hogy előre visznek, motiválnak, szárnyakat adnak, vagy abban, hogy feleslegesen kábítanak el, hamis reményteliség érzetével tarva bűvkörükben, majd meghiúsulásuk csalódással temet maga alá. Mindegyikünk eldöntheti, melyiket választja.

  A döntéseink pedig időről-időre változhatnak. Vannak, akik néha részesülnek csak abban a kegyben, hogy az álmok és vágyak világának adhatják át teljes lényüket és vannak olyanok, akik létük minden pillanatában hódolhatnak nekik. Mindegyik verzióra láttam, látok és látni fogok példát mindig is magam körül. Az utóbbi emberek szárnycsapásainak szele időről időre engem is szelíden megsímogat.


 Sok-sok évvel ezelőtt hittem az álmokban. Nem kergettem őket, de tiszta és megingathatatlan volt a hitem abban, hogy egyszer mindet megélhetem majd. Kiálltam majd száz ember elé, és büszkeséggel domborodó mellkassal kiáltottam bele a Világba minden ÁLMOM!

 Aztán teltek múltak az évek és valahogy szépen lassan a feledés homályába vesztek. Elkezdtem értelmetlennek találni őket, mi több: elkezdtem félni tőlük. Azt gondoltam, hogy inkább nem engedek magamhoz közel semmi olyat, ami akár csak egy parányi kudarc érzés lehetőségével törhet rá nyugodtan sekélyes életem mindennapjaira. Miért jött el ez a változás? Ott, legbelül, mélyen van valaki, akiról elfeledkeztem. Az a valaki ÉN lennék. Miért történt mindez? Talán, mert úgy éreztem, nem engedhetem meg magamnak, nem vagyok rá érdemes, talán mert annyi sebet kaptam, hogy nem akartam még többet szerezni. Talán erősebben hatottak azok a MINTÁK, melyek az élet és vele együtt az álmok és vágyak sötét, értelmetlen mivoltáról akartak meggyőzni.

 Aztán újra elkezdtek behálózni, újra elkezdtem ŐKET magam köré engedni. Minek is és kiknek is köszönhetem mindezt? Valami újra megváltozott bennem. Elkezdtem meglátni magam körül azokat és csak is azokat, akik felcsatolt SZÁRNYAKKAL élnek. Az első ilyen VALAKI a FÉRJEM. Életem legnagyobb tanítója. És a KISLÁNYOM. A második számú mesterem. És persze az én KATÁM. No meg azok a JÓBARÁTOK, akikkel úgy érzed örökké lelki társak voltatok és lesztek az idők végezetéig.
 És akkor jönnek sorba azok a csodálatos emberek, akikkel az életem a JÓGA láthatatlan fonalának mentén kötődött össze: Orsi, Dorka, Mariann, Tündi, Andi, Gergő, Kori, Saci, Gyönygyvér és sorolhatnám napokig. És a jógával együtt kezdett megérkezni az ELFOGADÁS, mi több, ÖNMAGAM szeretete. A feltétel nélküliségen még dolgozom picit, tán élethosszig :), de néhanap már igen jó viszonyban vagyunk.

  És ott van az a bizonyos B oldal. Való igaz, hogy nézőpont változás veszi kezdetét a 4. X-en túl.

 Egyszóval 2019-re úgy tekintek, mint az ÁLMOK HIVATALOS ÉVÉRE.

Folyt. köv. ;)

Jóga&én

A matracra lépve megszűnik a külvilág. Csak Én és a jóga vagyunk. Kettesben és köszönjük igen jól, együtt, egyek! Van időnk egymásra, végtelen a türelmunk egymás felé, elfogadjuk egymást. Együtt lépünk tovább, építjük magamban Magunkat. Onnan, ahol épp Most vagyunk, olyan ütemben, ami számunkra megfelelő.

Igy vagyunk mi: én es a NŐI JÓGA! 

Különleges vakáció különleges emberekkel

Lássuk elsőként a vendéglátóimat. Romániai magyar férj, aki beszél angolul, románul, magyarul, franciául és olaszul, és egy lengyel feleség. Egyszer láttam őket életemben, mielőtt idejöttem erre a hosszú vakációra. A húgom, a "Te vagy a legjobb" :) csajszi és dél-afrikai barátja. Hatalmas tudással és lelkes munkavégzéssel. Aztán találkoztam a kazah lánnyal, aki egy puerto rico-i fiatalember felesége és most itt élnek Orlandoban. És persze ott van a kedves lengyel lány, aki már járt nálunk Budapesten és az ő hihetetlenül bohókás barátja. És hogy a földiekről se feledkezzek meg: a Liberty of the Seas két kedves szobalánya (már csak egyikük az, mert a másikat előléptették :))magyarhonból elszakadván dolgozik egy jobb élet reményében naponta 12 órát a luxusnyaralást eltöltők szobáiban. És utolsóként a csöppnyi dél-afrikai biztonsági őr, aki otthon rendőrnő, férje pedig ügyvéd, és azért vállalta a hajós élet nehézségeit, mert világot szeretne látni.

Pár dolog, ami tetszik és ami nem Amerikában, Floridában

Ami tetszik:

1. Minden ruhából kis méretű kell nekem. A boltokban a SMALL (kicsi) feliratot keresem, a többivel nem kell foglalkoznom. :)

2. Az ételek, italok akkorák, hogy szintén mindenhol a kis adagot kérem. Még attól is tele leszek.

3. A közlekedési lámpák az út túloldalán, jól látható helyen vannak, így nem fordulhat elő, hogy a jelzővonal alá beállván nyaktekeredve kell kémlelned, vajon mikor vált zöldre a lámpa.

4. Ha piros a lámpa, attól még kanyarodhast jobbra. Persze miután meggyőződtél róla, hogy semmi nem jön.

5. A közlekedésben működik a zip-zár elv.

6. A szemétnek a szemetesben van a helye, és ezt minden ember tudja.

7. Az emberek közvetlenek, kedvesek, udvariasak. Simán beszélgetésbe kezdhetsz velük, legyél akár egy boltban vagy egy vidámparkban egy közös járgányban velük.

8. Tisztelik a tanárokat és meg is fizetik őket.

Ami nem tetszik:

1. Pazarlás. Az energia ész nélküli használása, a hatalmas ételadagok maradékainak eldobása.

2. Forróság, iszonyatosan magas páratartalom. A légkondi mindenhol ezerrel zakatol. Nem tudsz ablakot nyitni, mert beáramlik a fojtó, forró levegő.

3. Tömegközlekedés. Szinte nincs Orlandóban. A távolságok viszont felfoghatatlanok.A buszmegállókban nincs egy zug, ahová a perzselő napfény elől elbújhatnál, nincs kint a menetrend, csak a buszok száma. Ez nem túl informatív.

4. Ha valaki azt mondja, kiszaladok valahova, akkor tuti kocsival megy, nem gyalog.

5. Az egészségügyi szolgáltatásokért mindig fizetned kell. A biztosításodtól függ, hogy mennyit.

6. Az egészségügy iszonyatosan gyógyszerközpontú.

7. A tv-ben hülyébbnél hülyébb dolgokat reklámoznak. A filmek alatt is, kb. 10 percenként.