Segítség egy döntésben, avagy mi köze Jacksonnak Indiához ? :)

 Szóval, az álmok és vágyak témájában merültem el az előző bejegyzésemben és ez az, ami a napokban pókhálószerűen szövi át minden percem. Lassan, észrevétlenül keletkeztek a szálak, aztán egyszerre csak összeálltak egy egésszé.

Most az egyik legvastagabb szálról írok :) ( de a többiről - melyek semmivel sem jelentéktelenebb - sem feledkezem el és szentelek majd nekik jó pár billentyűleütést.)

Persze ez a szál is alaposan átitatott a JÓGA esszenciáival, de gondolom ezen senki sem lepődik meg.

Még az elmúlt évszázad vége felé történt, hogy majdnem 100 ember előtt hangosan kinyílváníthattam életem egyik és azóta is egyetlen nagy világlátó bakancslistás vágyálmát: Szeretnék eljutni Indiába! És pont. Ott, akkor kimondtam, majd el is engedtem a dolgot. Azóta felkerült ez a tétel írás formában is egy listára, de nem én írtam rá ;) Egyszóval, parkoltattam a dolgot.

 Aztán teltek-múltak az évek. Azóta gyerek- és nőijóga oktató lettem, most pedig gerincjógaoktatóin töltöm vasárnapjaim jó részét és csak ámulok rajta, milyen élvezetesen lehet tanítani még az anatómiát is :).

 Életem legjobb döntése volt, hogy elindultam a JÓGA útján.  A gyerekjóga képzés Csíki Mariann vezetésével a leghitelesebb, leggyakorlatiasabb, legtöbbet adó képzés volt, amiről az azt megelőző tanulmányaim során csak álmodozhattam. Azóta is lelkesen várom a szakmai továbbképzés napjait, mert az egyesületi napokon mindig kapok valami újat, valami bizsergetően sokszínűt, használhatót, és ami nagyon fontos, gyermekeinknek továbbadhatót.

 Így történt ez a múlt év utolsó szakmai napján is. Többszörösen izgatott voltam aznap, mert női jógás témák, tini jógával kapcsolatos "előadások" is szerepeltek a tematikában. Nem túlzok, ha azt írom, hogy egy újabb csodát élhettem át. Kornhoffer Tündi olyan menstruációs rítust tartott nekünk, hogy ott, abban a pillanatban úgy éreztem a lehető legnagyobb ÁLDÁS számomra, hogy részt vehettem rajta és megismerhettem ŐT.
Elkezdtem követni Tündit a fészen. Megismerkedtem a Himalájai Jóga Tradíció netes tartalmaival, mígnem szembejött velem egy program lehetőség, ÚT A CSENDBE elnevezéssel.
 Kicsit ízlelgettem, pár mondatban meséltem róla az én Uramnak, aztán kaptam Tőle valamit.

 Egy olyasféle számítógépes, nyilas, választós ábrát. Az ábrán az általa leírt szabályok alapján kellett végighaladnom, (ld. kép :) ) és meghoznom a végső döntést.



Menjek-e Indiába jógatáborba, vagy maradjak itthon, és csomagoljam vissza újra ezt az ÁLMOM, szalaggal gondosan átkötözött "aranycsomagolópapíros" kartondobozba?

 A döntés mára megszületett :) Ennek folymata viszont már egy másik blogbejegyzés témája lesz :)

Folyt. köv.:)