2010. augusztus 11., szerda
Különleges vakáció különleges emberekkel
Lássuk elsőként a vendéglátóimat. Romániai magyar férj, aki beszél angolul, románul, magyarul, franciául és olaszul, és egy lengyel feleség. Egyszer láttam őket életemben, mielőtt idejöttem erre a hosszú vakációra. A húgom, a "Te vagy a legjobb" :) csajszi és dél-afrikai barátja. Hatalmas tudással és lelkes munkavégzéssel. Aztán találkoztam a kazah lánnyal, aki egy puerto rico-i fiatalember felesége és most itt élnek Orlandoban. És persze ott van a kedves lengyel lány, aki már járt nálunk Budapesten és az ő hihetetlenül bohókás barátja. És hogy a földiekről se feledkezzek meg: a Liberty of the Seas két kedves szobalánya (már csak egyikük az, mert a másikat előléptették :))magyarhonból elszakadván dolgozik egy jobb élet reményében naponta 12 órát a luxusnyaralást eltöltők szobáiban. És utolsóként a csöppnyi dél-afrikai biztonsági őr, aki otthon rendőrnő, férje pedig ügyvéd, és azért vállalta a hajós élet nehézségeit, mert világot szeretne látni.
2010. augusztus 10., kedd
Pár dolog, ami tetszik és ami nem Amerikában, Floridában
Ami tetszik:
1. Minden ruhából kis méretű kell nekem. A boltokban a SMALL (kicsi) feliratot keresem, a többivel nem kell foglalkoznom. :)
2. Az ételek, italok akkorák, hogy szintén mindenhol a kis adagot kérem. Még attól is tele leszek.
3. A közlekedési lámpák az út túloldalán, jól látható helyen vannak, így nem fordulhat elő, hogy a jelzővonal alá beállván nyaktekeredve kell kémlelned, vajon mikor vált zöldre a lámpa.
4. Ha piros a lámpa, attól még kanyarodhast jobbra. Persze miután meggyőződtél róla, hogy semmi nem jön.
5. A közlekedésben működik a zip-zár elv.
6. A szemétnek a szemetesben van a helye, és ezt minden ember tudja.
7. Az emberek közvetlenek, kedvesek, udvariasak. Simán beszélgetésbe kezdhetsz velük, legyél akár egy boltban vagy egy vidámparkban egy közös járgányban velük.
8. Tisztelik a tanárokat és meg is fizetik őket.
Ami nem tetszik:
1. Pazarlás. Az energia ész nélküli használása, a hatalmas ételadagok maradékainak eldobása.
2. Forróság, iszonyatosan magas páratartalom. A légkondi mindenhol ezerrel zakatol. Nem tudsz ablakot nyitni, mert beáramlik a fojtó, forró levegő.
3. Tömegközlekedés. Szinte nincs Orlandóban. A távolságok viszont felfoghatatlanok.A buszmegállókban nincs egy zug, ahová a perzselő napfény elől elbújhatnál, nincs kint a menetrend, csak a buszok száma. Ez nem túl informatív.
4. Ha valaki azt mondja, kiszaladok valahova, akkor tuti kocsival megy, nem gyalog.
5. Az egészségügyi szolgáltatásokért mindig fizetned kell. A biztosításodtól függ, hogy mennyit.
6. Az egészségügy iszonyatosan gyógyszerközpontú.
7. A tv-ben hülyébbnél hülyébb dolgokat reklámoznak. A filmek alatt is, kb. 10 percenként.
1. Minden ruhából kis méretű kell nekem. A boltokban a SMALL (kicsi) feliratot keresem, a többivel nem kell foglalkoznom. :)
2. Az ételek, italok akkorák, hogy szintén mindenhol a kis adagot kérem. Még attól is tele leszek.
3. A közlekedési lámpák az út túloldalán, jól látható helyen vannak, így nem fordulhat elő, hogy a jelzővonal alá beállván nyaktekeredve kell kémlelned, vajon mikor vált zöldre a lámpa.
4. Ha piros a lámpa, attól még kanyarodhast jobbra. Persze miután meggyőződtél róla, hogy semmi nem jön.
5. A közlekedésben működik a zip-zár elv.
6. A szemétnek a szemetesben van a helye, és ezt minden ember tudja.
7. Az emberek közvetlenek, kedvesek, udvariasak. Simán beszélgetésbe kezdhetsz velük, legyél akár egy boltban vagy egy vidámparkban egy közös járgányban velük.
8. Tisztelik a tanárokat és meg is fizetik őket.
Ami nem tetszik:
1. Pazarlás. Az energia ész nélküli használása, a hatalmas ételadagok maradékainak eldobása.
2. Forróság, iszonyatosan magas páratartalom. A légkondi mindenhol ezerrel zakatol. Nem tudsz ablakot nyitni, mert beáramlik a fojtó, forró levegő.
3. Tömegközlekedés. Szinte nincs Orlandóban. A távolságok viszont felfoghatatlanok.A buszmegállókban nincs egy zug, ahová a perzselő napfény elől elbújhatnál, nincs kint a menetrend, csak a buszok száma. Ez nem túl informatív.
4. Ha valaki azt mondja, kiszaladok valahova, akkor tuti kocsival megy, nem gyalog.
5. Az egészségügyi szolgáltatásokért mindig fizetned kell. A biztosításodtól függ, hogy mennyit.
6. Az egészségügy iszonyatosan gyógyszerközpontú.
7. A tv-ben hülyébbnél hülyébb dolgokat reklámoznak. A filmek alatt is, kb. 10 percenként.
2010. augusztus 9., hétfő
2010. augusztus 8., vasárnap
Saint Maarten, Philipsburg
Elérkeztem a 3. és egyben utolsó sziget bemutatásához, melyet Katával a hajós utazás során meglátogattam. Ez egyben a legtávolabbi is, és ez volt az első megállónk:) Ez a prinyócska kis sziget kettéválik egy francia és egy holland részre. A kikötőben kaptunk egy kis brochúrát, melyben megtaláltam, hogy a legenda szerint a felosztást egy verseny eredményezte, melyet egy holland és egy francia futó között rendeztek. A sziget egy adott pontjából indultak el, a holland délre, a francia északnak, és követték a tengerpart vonalát. Majd ahol találkoztak, oda húzták meg a határ másik pontját. És hogy miért lett nagyobb a francia rész, mint a holland? Erről azt írja a fáma, hogy a holland gint vitt magával az útra, a francia pedig bort. A holland kifeküdt a gintől, így többet aludt, mint a francia, melynek következtében rövidebb távot tudott lefutni. :)
Saint Maarten (ez a holland rész neve), vagy Saint-Martin (ahogy a franciák hívják) egy buszos kirándulás élményével ajándékozott meg. Megnéztük mindkét rész fővárosát Philipsburgot és Maligotot, aztán elmentünk egy kikötőbe és egy piacra is. Sajnos ezen az úton Kata nem tudott velem lenni, mert merülni kellett mennie a tanítványokkal. Viszont délután fürödhettünk a fincsi tengerben és sétálhattunk egy hatalmasat Philipsburgben.
Saint Maarten (ez a holland rész neve), vagy Saint-Martin (ahogy a franciák hívják) egy buszos kirándulás élményével ajándékozott meg. Megnéztük mindkét rész fővárosát Philipsburgot és Maligotot, aztán elmentünk egy kikötőbe és egy piacra is. Sajnos ezen az úton Kata nem tudott velem lenni, mert merülni kellett mennie a tanítványokkal. Viszont délután fürödhettünk a fincsi tengerben és sétálhattunk egy hatalmasat Philipsburgben.
2010. augusztus 6., péntek
Haiti, Labadee
Szerintem ez a sziget egy kis gyöngyszem. Lehet, nem csak a türkizkék tenger, a pálmafák és a fehéren ragyogó homok varázsolt el, hanem az is, hogy láthattam Katát munka közben és láthattam együtt azzal az emberrel, akit nagyon szeret, és aki őt is viszont szereti. Egy kis paradicsom a Karib-térségben Labadee. Ezen a szigeten mindenféle aktív tevékenységre lehetősége van az arra járónak. Én most a parasailinget próbáltam ki. Paul volt a kapitány és Kata a segítője, így egészen családias környezetben vághattam neki ennek a különleges élménynek. Nem mondom, hogy nem szorult össze borsónyira a gyomrom:) A motorcsónak száguldó robaja után egészen elképesztő az a nyugalom, amit fent a magasban (kb. 300 méteren) megtapasztalhattam. Aztán fürödtem és körbejártam a szigetet többször is. Katát néha meglestem, ahogy a jet ski túrára viszi az embereket. Aztán elsétáltam a piacra, ahol a haiti emberek árusítják portékáikat. Eléggé rámenősek, csaknem mint az egyiptomiak.Azért pár apróságnak nem tudtam ellenállni:)
2010. augusztus 5., csütörtök
Michael Bublé - Home
Another summer day
Has come and gone away
In Paris and Rome
But I wanna go home
Mmmmmmmm
May be surrounded by
A million people I
Still feel all alone
I just wanna go home
Oh, I miss you, you know
And I’ve been keeping all the letters that I wrote to you
Each one a line or two
“I’m fine baby, how are you?”
Well I would send them but I know that it’s just not enough
My words were cold and flat
And you deserve more than that
Another aeroplane
Another sunny place
I’m lucky, I know
But I wanna go home
Mmmm, I’ve got to go home
Let me go home
I’m just too far from where you are
I wanna come home
And I feel just like I’m living someone else’s life
It’s like I just stepped outside
When everything was going right
And I know just why you could not
Come along with me
'Cause this was not your dream
But you always believed in me
Another winter day has come
And gone away
In even Paris and Rome
And I wanna go home
Let me go home
And I’m surrounded by
A million people I
Still feel all alone
Oh, let me go home
Oh, I miss you, you know
Let me go home
I’ve had my run
Baby, I’m done
I gotta go home
Let me go home
It will all be all right
I’ll be home tonight
I’m coming back home
2010. augusztus 3., kedd
San Juan, Puerto Rico
Úgy döntöttem, nem sorrendben haladok a kikötőkkel, hanem előre veszem a NUMBER1-t! San Juan elképesztően tetszett.Délelőtt elmentünk a Bacardi gyárba Katával. Igazából egy kis múzeumot rendeztek be a gyár területén és azt néztük meg, nem a gyárat. Levetítettek egy kis filmet a cég alapításáról, a különleges desztillálási módszerről, amit a Bacardiban alkalmaznak. A kiállítás megtekintése után ittunk Mojitot meg valami gyümis koktélt is.
Aztán sétáltunk a belvárosba, ami nagyon emlékeztet Egerre, Budára. Keveredik az amerikai és a spanyol stílus a sziget építészetében. Színes házak, nagy üvegépületek váltják egymást a különböző városrészeken.A tengerpart mellett egy hosszú védőfal húzódik egy parti sétánnyal. A fal egy erődből indul ki, ami rögtön a tenger mellett helyezkedik el, egy viszonylag magas ponton. Az erőd mellett egy templom és egy temető található. A türkizkék tenger, a vakító fehér sírkövek és a templom csodás látványt nyújtanak. Az erőd előtt egy hatalmas réten gyerekek és felnőttek szaladgálnak papírsárkányokat eregetve. Egészen különleges papírsárkányokat láttunk. A kedvencem a cápa alakú volt.
Miután visszatértünka hajóra, a legfelső deckről megnéztem a kihajózást. Kata mondta, ki ne hagyjam, mert csodás a látvány! Nem túlzott :)
Aztán sétáltunk a belvárosba, ami nagyon emlékeztet Egerre, Budára. Keveredik az amerikai és a spanyol stílus a sziget építészetében. Színes házak, nagy üvegépületek váltják egymást a különböző városrészeken.A tengerpart mellett egy hosszú védőfal húzódik egy parti sétánnyal. A fal egy erődből indul ki, ami rögtön a tenger mellett helyezkedik el, egy viszonylag magas ponton. Az erőd mellett egy templom és egy temető található. A türkizkék tenger, a vakító fehér sírkövek és a templom csodás látványt nyújtanak. Az erőd előtt egy hatalmas réten gyerekek és felnőttek szaladgálnak papírsárkányokat eregetve. Egészen különleges papírsárkányokat láttunk. A kedvencem a cápa alakú volt.
Miután visszatértünka hajóra, a legfelső deckről megnéztem a kihajózást. Kata mondta, ki ne hagyjam, mert csodás a látvány! Nem túlzott :)
2010. augusztus 2., hétfő
Hugimmal hajózhattam :)
Már úgy tűnik, mintha egy éve eljöttem volna otthonról :) Éppen egy Miamiból Orlandoba tartó buszon ülök. Már több mint egy hete nem volt alkalmam írni, mert minden elképzelhetőnél izgalmasabban alakult ittlétem. Kata kitalálta, hogy megpróbál feljuttatni a Liberty of the Seas-re, ahol most búvárként dolgozik – még 2 napig :) - és sikerült!!! Nagyon izgalmas volt július 25-e, mert Miamiban vártuk a hírt, hogy felszállhatok-e vagy sem a hajóra. Végülis azt mondták, szállj fel, aztán majd lesz valami! Naná, hogy felszálltam, mert nekem aztán teljesen mindegy volt, hogy hol fogok aludni. A lényeg, hogy Katával lehessek! Elöszőr az Ő kabinjába foglaltak be, és délután kaptuk meg a végleges döntést: mienk lett a 8286-os kabin, ami a hajó sétálóutcájára néző ablakkal rendelkezett:) Kilátás a Royal Promanede-re!!!
Az útvonal így nézett ki: vasárnap-hétfő-kedd hajózás, szerda Saint Maarten, Philipsburg, csütörtök Puerto Rico, San Juan, péntek Haiti, Labadee, szombat egy újabb hajós nap és vasárnap kikötés Miamiban. A hajó a Liberty of the Seas volt, ami elképesztő, csodálatos, leírhatatlan. Amíg nem láttam, el nem tudtam képzelni, hogy létezik ekkora vízen közlekedő jármű. Hatalmas belső terekkel, színházzal, korcsolyapályával, klubokkal, gyermek játszóházakkal, medencékkel, mászó fallal és még sorolhatnám hosszan a hajón megtalálható szenzációkat.
Több szempontból is felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb. Egyfelől láthattam azt, hogy Kata milyen elképesztő tudással rendelkezik, mind az angol nyelvet, mind a munkáját illetően. Nagyon talpraesett, határozott, céltudatos, pontos a munkájában és elképesztően kedves az emberekkel. Emlékszem arra, mikor matekot tanítottam neki fiatalabb korunkban, most pedig Ő vezetett be a búvárkodás rejtelmeibe. Elméletből jól működtem, de a medencés buli nem annyira tetszett. Nagyon sok mindenre kell figyelni, miközben megkezded a merülést és számomra annyira természetellenes az a légzés, amit merülés közben alkalmazni kell, hogy egy időre feladtam a dolgot. Majd ha lesz alkalmunk újra együtt lenni, akkor az ő tanítványaként szívesen megpróbálom újra a búvárkodást. A búvároktatás mellett Katáék egy búvárboltban tevékenyednek-felszerelést árulnak, a szigeteken elérhető túrákat, attrakciókat népszerűsítik és árulják rájuk a jegyeket. Labadeen pedig, ami a Royal Caribbean saját szigete, vezetik is a túrákat. Katának nem okoz gondot, ha jet ski túrát kell vezetnie, vagy a Flight Line-ra kell embereket felvinnie.
Másrész nagyon csodás tájakra juthattam el, nagyon különböző kultúrákból származó emberekkel találkozhattam. Láthattam szenzációs színházi produkciókat, jégtáncos show-t, vicces vetélkedőket…. Katának mondtam, hogy ha a fejemhez tartanának egy pisztolyt és kényszerítenének, hogy soroljam fel, mi minden történt velem, velünk az egy hetes úton, akkor sem lennék képes mindent elmondani. Mégis megkísérlem leírni apránként, hogy mikor miben volt részem. Most ízelítőnek egy pár képet töltök fel és hamarosan jön a beszámoló is :)
Az útvonal így nézett ki: vasárnap-hétfő-kedd hajózás, szerda Saint Maarten, Philipsburg, csütörtök Puerto Rico, San Juan, péntek Haiti, Labadee, szombat egy újabb hajós nap és vasárnap kikötés Miamiban. A hajó a Liberty of the Seas volt, ami elképesztő, csodálatos, leírhatatlan. Amíg nem láttam, el nem tudtam képzelni, hogy létezik ekkora vízen közlekedő jármű. Hatalmas belső terekkel, színházzal, korcsolyapályával, klubokkal, gyermek játszóházakkal, medencékkel, mászó fallal és még sorolhatnám hosszan a hajón megtalálható szenzációkat.
Több szempontból is felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb. Egyfelől láthattam azt, hogy Kata milyen elképesztő tudással rendelkezik, mind az angol nyelvet, mind a munkáját illetően. Nagyon talpraesett, határozott, céltudatos, pontos a munkájában és elképesztően kedves az emberekkel. Emlékszem arra, mikor matekot tanítottam neki fiatalabb korunkban, most pedig Ő vezetett be a búvárkodás rejtelmeibe. Elméletből jól működtem, de a medencés buli nem annyira tetszett. Nagyon sok mindenre kell figyelni, miközben megkezded a merülést és számomra annyira természetellenes az a légzés, amit merülés közben alkalmazni kell, hogy egy időre feladtam a dolgot. Majd ha lesz alkalmunk újra együtt lenni, akkor az ő tanítványaként szívesen megpróbálom újra a búvárkodást. A búvároktatás mellett Katáék egy búvárboltban tevékenyednek-felszerelést árulnak, a szigeteken elérhető túrákat, attrakciókat népszerűsítik és árulják rájuk a jegyeket. Labadeen pedig, ami a Royal Caribbean saját szigete, vezetik is a túrákat. Katának nem okoz gondot, ha jet ski túrát kell vezetnie, vagy a Flight Line-ra kell embereket felvinnie.
Másrész nagyon csodás tájakra juthattam el, nagyon különböző kultúrákból származó emberekkel találkozhattam. Láthattam szenzációs színházi produkciókat, jégtáncos show-t, vicces vetélkedőket…. Katának mondtam, hogy ha a fejemhez tartanának egy pisztolyt és kényszerítenének, hogy soroljam fel, mi minden történt velem, velünk az egy hetes úton, akkor sem lennék képes mindent elmondani. Mégis megkísérlem leírni apránként, hogy mikor miben volt részem. Most ízelítőnek egy pár képet töltök fel és hamarosan jön a beszámoló is :)
2010. július 21., szerda
11. nap
Néha úgy érzem, mintha egy másik bolygón lennék. Előszőr is nincs szemét sehol sem. Most már másfél hete vagyok itt, megfordultam jópár helyen és eddig-nem túlzok-két db kb 2X2 cm-es szemetet fedeztem fel a földön. Az egyiket le is fotóztam. Aztán- ha már a szemétről ejtettem pár szót- elképesztő ahogyan a kukásautó működik itt. Nálunk ugye begurul az utcába a járgány, leszáll róla két narancsba bújt ürge, megmarkolja a kukát, odaviszi a kukáskocsihoz és egyszer csak megemelkedik a kuka és ürül a tartalma. Itt egyik reggel azt hittem, káprázik a szemem. Begurult a ház elé egy jármű, megállt, kinyúlt egy kar, kb 3 másodperc alatt megfogta-felemelte-beborította-letette a kukát és már ment is tovább. Aztán, hogy a technikánál maradjak: Florinék medencéjében egy önjáró tisztitó berendezés van. Ha valamilyen szennyeződést érzékel, odamászik és felszippantja. Az udvarokon a füvet olyan gyorsasággal nyírják a kis fűnyíró járgányok, hogy a Forma 1-s autók elszégyelhetik magukat:)
A bevásárlásnak különböző szertatásszerű lépései vannak:
Number 1: ha nem szeretnél H1N1-t, akkor a bevásárlókocsit meg kell tisztítanod a kihelyezett antibakteriális és antivirális törlőkendővel
Number 2: ha esik az eső, szakíts le egy WET UMBRELLA BAG (nedves esernyő zacsi) feliratú nejlonkát és abba tedd az esernyődet vásárlás előtt
Number 3: ha szeretnél valamilyen felvágottat venni, kérj kóstolót, mielőtt fizetnél érte
Number 4: ha bömböl a gyereked, menj a pékség részleghez és kérj neki egy ajándék sütit
Number 5: fizetéskor a kuponjaidat el ne felejtsd elővenni. Lehet az is, hogy annyit összegyűjtöttél, hogy a bolt fizet neked egy megvásárolt áru után
Number 6: ha hazahoztad, amit megvásároltál, használod egy ideig és mégsem kell, vidd vissza, és visszaadják az árát!!!!!
Az utakon nagyon türelmesek a sofőrök. Nincs szágoldozás, előzgetés, dudálás. Tegnap kétszer is vezettem: egy Mazdát és egy limuzinszerű Mercit. Itt autó nélkül olyan, mintha börtönbe zártak volna. Elképesztő méretű Orlando. Vezetsz 50 km-t és még mindig Orlandoban vagy. A tömegközlekedéssel pedig órákba telik eljutnod a legtöbb helyre. Nem csoda, hogy 16 évesen a legtöbb fiatal jogsit szerez és a középiskolába már egyedül járnak autóval. Az egyik gimi előtt akkora parkolót láttam, amekkora nálunk a TESCO parkolója.
Egy szóval ez egy nagyon más világ! Mégis hazavágyom:)
A bevásárlásnak különböző szertatásszerű lépései vannak:
Number 1: ha nem szeretnél H1N1-t, akkor a bevásárlókocsit meg kell tisztítanod a kihelyezett antibakteriális és antivirális törlőkendővel
Number 2: ha esik az eső, szakíts le egy WET UMBRELLA BAG (nedves esernyő zacsi) feliratú nejlonkát és abba tedd az esernyődet vásárlás előtt
Number 3: ha szeretnél valamilyen felvágottat venni, kérj kóstolót, mielőtt fizetnél érte
Number 4: ha bömböl a gyereked, menj a pékség részleghez és kérj neki egy ajándék sütit
Number 5: fizetéskor a kuponjaidat el ne felejtsd elővenni. Lehet az is, hogy annyit összegyűjtöttél, hogy a bolt fizet neked egy megvásárolt áru után
Number 6: ha hazahoztad, amit megvásároltál, használod egy ideig és mégsem kell, vidd vissza, és visszaadják az árát!!!!!
Az utakon nagyon türelmesek a sofőrök. Nincs szágoldozás, előzgetés, dudálás. Tegnap kétszer is vezettem: egy Mazdát és egy limuzinszerű Mercit. Itt autó nélkül olyan, mintha börtönbe zártak volna. Elképesztő méretű Orlando. Vezetsz 50 km-t és még mindig Orlandoban vagy. A tömegközlekedéssel pedig órákba telik eljutnod a legtöbb helyre. Nem csoda, hogy 16 évesen a legtöbb fiatal jogsit szerez és a középiskolába már egyedül járnak autóval. Az egyik gimi előtt akkora parkolót láttam, amekkora nálunk a TESCO parkolója.
Egy szóval ez egy nagyon más világ! Mégis hazavágyom:)
8.nap
Amióta nem írtam, sok minden történt. Volt egy kis összejövetel itt Annáéknál. Lukasz és Agata jöttek át. Lukasz készített tésztá, amin spenótos öntet, paradicsomos szósz és sajt volt. Agata humuszt hozott és Anna egy mártogatós mexikói előételt szervírozott. A desszert Karpatka volt, ami egy lengyel sütemény és hasonlít a mi krémesünkre. Azért Karpatka, mert a teteje olyan egyenletlen, mint a Kárpátok felszíne. Vacsi után medencéztünk. Liz imádja a vizet. Nagyon boldog,amikor bent lehet és pancsizhat.
Hétfőn reggel az LA Fitnessbe mentünk, ahol Agata aqua aerobicot tart. Annaval kinéztünk magunknak egy step aeroboc órát, ami elég különös volt. Egy őszes, 55-60 között járó férfi vezette, és szerintem félhetett a step padtól, mert egész óra alatt igyekezett elkerülni a vele való érintkezést:) Csupán két gyakorlat alatt ültünk a stepre. Imádta viszont a súlyzókat: pici, közepes, nagy. Ezeket le sem akarta tenni. Az óra után szaunáztunk. Nem mintha ezt nem tudnánk itt minden nap a medencénél megtenni:)
Este a Taken című filmet néztük meg. Otthon Elrabolva címen futott. Nagyon jó kis film és szerintem Liam Neeson fantasztikusat alakít benne.
Tegnap Disney Downtownban és Windermere városkában jártam. Windermere egy olyan település, ahol iszonyatosan gazdag népek élnek. Éppen ezért nagyon különös, hogy a házak közti föld utakat nem cserélik le betonra és mindenhol száll a por, ha áthalad egy autó rajtuk. Tiger Woods lakik ebben a városkában, de az ő házát nem lehetett megtekinteni, mert olyan comunityben lakik, amit gondosan elbarikádoztak a kiváncsiskodó bámészkodók szeme elől.
Este elugrottunk Disney Downtownba. Nagyon klassz hely és mindneki számára nyitva áll egész nap. Sétáltunk, ittunk egy shake-t. Lehet, megyünk Disney World-be is. Ez még nem biztos, de ha sikerül olcsó jegyet szereznünk, akkor mind elmegyünk.
Hétfőn reggel az LA Fitnessbe mentünk, ahol Agata aqua aerobicot tart. Annaval kinéztünk magunknak egy step aeroboc órát, ami elég különös volt. Egy őszes, 55-60 között járó férfi vezette, és szerintem félhetett a step padtól, mert egész óra alatt igyekezett elkerülni a vele való érintkezést:) Csupán két gyakorlat alatt ültünk a stepre. Imádta viszont a súlyzókat: pici, közepes, nagy. Ezeket le sem akarta tenni. Az óra után szaunáztunk. Nem mintha ezt nem tudnánk itt minden nap a medencénél megtenni:)
Este a Taken című filmet néztük meg. Otthon Elrabolva címen futott. Nagyon jó kis film és szerintem Liam Neeson fantasztikusat alakít benne.
Tegnap Disney Downtownban és Windermere városkában jártam. Windermere egy olyan település, ahol iszonyatosan gazdag népek élnek. Éppen ezért nagyon különös, hogy a házak közti föld utakat nem cserélik le betonra és mindenhol száll a por, ha áthalad egy autó rajtuk. Tiger Woods lakik ebben a városkában, de az ő házát nem lehetett megtekinteni, mert olyan comunityben lakik, amit gondosan elbarikádoztak a kiváncsiskodó bámészkodók szeme elől.
Este elugrottunk Disney Downtownba. Nagyon klassz hely és mindneki számára nyitva áll egész nap. Sétáltunk, ittunk egy shake-t. Lehet, megyünk Disney World-be is. Ez még nem biztos, de ha sikerül olcsó jegyet szereznünk, akkor mind elmegyünk.
2010. július 18., vasárnap
6. nap
Tegnap a Wekiwa Springs nevű nemzeti parkban voltunk. (http://www.floridastateparks.org/wekiwasprings/default.cfm) Valami elképesztő Florida növény- és állatvilága. Ennyi csodálatos madarat sehol nem láttam még, kivéve a Tisza-tó madárvilágát.:) A különbség annyi, hogy itt a város is tele van madarakkal. Az utak mentén is megpillanthatod őket. Tegnap public day volt a parkban, ami azt jelenti, hogy ingyenes volt mindenki számára a belépés. Rendszeresek ezek a napok, hogy mindenki élvezhesse a természeti kincseket. Kibéreltünk egy kenut és Annával indultunk útnak. A legnagyobb "fogásunk" egy méretes aligátor volt, mely úgy két méterre úszott el előttünk.
Ennek a csodálatos természetnek most nagyon nagy megpróbáltatást kell kiállnia a Mexikói-öbölből átszivárgó olaj miatt. Mississipi, Florida partjait is elérte már az olaj, és éppen most megy egy műsor a tv-ben, ahol arról beszélnek, hogy egyre északabbra vonul az olajfolt. Iszonyatos pusztítást végez. (Az emberek nagy része felháborodott azon, hogy Obama ilyen körülmények között két napra elvonult egy kis családi pihenésre.) Az egyik oldal felháborodik, a másik meg viccet csinál az olajszivárgásból. (A BP inkompetenciáját kifigurázó videó itt.
Egyébként mindenhol állatokba botlok :). Itt a lakópark tele van mókusokkal és gyíkokkal. Florin már talált kígyót is a medencéjükben. Florida tavaiban pedig lehet ugyan fürdeni, de nem tudhatod, mikor nézel szembe egy aligátorral:).
2010. július 15., csütörtök
4. nap
Tegnap elég nagy viharok voltak itt Orlandoban. Utánanéztem a wikipédián, mit ír az itteni időjárásról és megtudtam, hogy nedves szubtrópusi éghajlathoz tartozik ez a környék. Közel van a Ráktérítőhöz, félsziget és itt találkozik a mexikói öbölből és az atlanti óceán felől érkező levegő. Ezért ebben az időszakban nagyon gyakoriak a villámlásokkal, heves esőzésekkel és széllel járó viharok. Szinte minden otthonban van időjáráselőrejelző masina, mert a tornádók is erre tévedhetnek.Tegnap délután akartam egy pindurkát napozni, de ez a fentebb említettek miatt nem valósult meg.
Képzeljétek, ezek az amerikai háziasszonyok megrögzötten gyűjtik a kuponokat, figyelik az akciókat és még tv műsorokat is néznek arról, hogyan lehet spórolni. Elképesztő! Anna mutatott egy videót a kupon királynőről. Ez alatt a bejegyzés alatt lesz a videó! Elképesztő!
Tegnap délután elmentünk kocsikázni. A cél az International drive volt, de Florin gondolt egyet és bementünk a Universal Studio-ba, annak is a sétáló utcás részébe. El is döntöttem, hogy annál tovább nem is fogok menni, mert a legolcsóbb jegy 109 dolcsi. Kissé borsos az ára! A sétáló utcába viszont be lehetett menni 3 dollár parkolási díjért és ott is eszméletlen látványban volt részem. A legjobban a Portofino szálloda tetszett. Egy kis hajóval érkeztünk meg oda. Amikor megláttam, teljesen olyan érzés volt, mintha egy olaszországi városkába botlottunk volna bele.
Aztán beugrottunk Florin irodájába is. Vetettünk pár röpke pillantást a csinosan berendezett kis helységekbe, aztán hazajöttünk.
Nagyon más itt az élet, mint otthon. A szomszédoknak a létezését sem érzékeled. Mindenki kocsival jön-megy. Az úgynevezett comunity-kban nem sétálnak az emberek a házak között. Nem üldögélnek a ház előtt. Ez elég fura nekem! A boltban viszont mindenki köszön mindenkinek, a parkokban leállnak egymással beszélgetni vad idegen emberek. Érdekes ellentmondás!
Képzeljétek, ezek az amerikai háziasszonyok megrögzötten gyűjtik a kuponokat, figyelik az akciókat és még tv műsorokat is néznek arról, hogyan lehet spórolni. Elképesztő! Anna mutatott egy videót a kupon királynőről. Ez alatt a bejegyzés alatt lesz a videó! Elképesztő!
Tegnap délután elmentünk kocsikázni. A cél az International drive volt, de Florin gondolt egyet és bementünk a Universal Studio-ba, annak is a sétáló utcás részébe. El is döntöttem, hogy annál tovább nem is fogok menni, mert a legolcsóbb jegy 109 dolcsi. Kissé borsos az ára! A sétáló utcába viszont be lehetett menni 3 dollár parkolási díjért és ott is eszméletlen látványban volt részem. A legjobban a Portofino szálloda tetszett. Egy kis hajóval érkeztünk meg oda. Amikor megláttam, teljesen olyan érzés volt, mintha egy olaszországi városkába botlottunk volna bele.
Aztán beugrottunk Florin irodájába is. Vetettünk pár röpke pillantást a csinosan berendezett kis helységekbe, aztán hazajöttünk.
Nagyon más itt az élet, mint otthon. A szomszédoknak a létezését sem érzékeled. Mindenki kocsival jön-megy. Az úgynevezett comunity-kban nem sétálnak az emberek a házak között. Nem üldögélnek a ház előtt. Ez elég fura nekem! A boltban viszont mindenki köszön mindenkinek, a parkokban leállnak egymással beszélgetni vad idegen emberek. Érdekes ellentmondás!
3. nap
3. nap, de a másodikról írok:)
Tegnap elég sokáig bírtam az ébrenlétet. Úgy látszik, most nem támadott meg a jetlag kór:)
Délelőtt itthon tettünk vettünk, takarítás, miegymás. Aztán angoloztunk kint a teraszon. Persze folyamatosan angolozunk, de délután Anna írt pár mondatot és a nyelvtani részt beszéltük meg. Mondta-amit persze én is jól tudok- hogy a nyelvtanom elég klassz. Persze azt is látja már, hogy a beszédben nem mindig tudom alkalmazni ezt a tudást. Szerinte ez a hónap dobhat a beszédkészségemen. Remélem! Mindezek ellen dolgozik az a tény, hogy Florin imád magyarul beszélni és mindig, amikor elkezdjük angolul a beszélgetést, ő vált és onnantól kezdve nem ejt ki egyetlen angol szót sem. Azért az időm nagy részét Annával töltöm és olyanokkal, akik nem tudnak magyarul.
Tegnap este bementünk Orlando központjába, a Lake Eolához. Múlt évben voltunk ott a július 4-i tűzijátékon, de akkor nem láttunk belőle sok mindent, a hatalmas tömeg miatt. Most viszont mindent megcsodálhattam. A szobrokat, gyönyörű növényeket és a rengeteg madarat. Az egyik hattyú evett is a kezemből. Majdnem az ujjam bánta. Itt találkoztunk Agatával és Lukasz-szal. Nagyon jó volt újra látni őket. Sétáltunk egy nagyot. Elhaladtunk az orlandoi könyvtár mellett, ami elég csúnyácskára sikerült. És megküzdöttem egy aligátorral a Történelmi Múzeum előtt.:) Állandóan fotózni akarnak a többiek, én meg nagyon kelletlenül állok a kamera elé, mondván, a képek eléggé unalmasak lesznek, mivel egyedül leszek rajtuk. (HIÁNYZOL!) Így Lukasz lett alkalmi partnerem :)
A séta végén egyeztettük a következő napok programjait: holnap itt lesz grill party, szombaton pedig egy nemzeti parkba megyünk kenuzni. Agata megpróbál minket hétfőn bevinni az LA Fitnessbe, ahol aqua aerobicot tart. Jövőhét vasárnap meg irány Miami!!
Aztán egy kis vásárlásra beugrottunk a Publix nevezetű boltba, ahol körbeugrálják az embert. Engem eléggé zavar ez a szolgaszerű viselkedés: bepakolnak a zacsikba és kiviszik a kosaradhoz. Ez itt temészetes!
Még a városban beszélgettem Florinnal arról, hogy egyik nap be szeretnék menni egy nagy városnézésre és igénybe venném a helyi közlekedést. Szerinte szörnyűek itt a buszok! Mikor beállt egy a megállóba, szörnyülködve mutatott rá egy tipp-topp, hang nélkül közlekedő járműre. Kérdezem Tőle: Ez szörnyű? Látnád a Vértes Volán példányait!:) Azt mondta, nyugodtan elvihetem a kocsit. Én meg erre azt reagáltam neki meggondolatlanul, hogy előszőr akkor próbálnám ki, mikor ők is ott vannak. Történt aztán, hogy kifele a Publixból Florin azt mondta, gyere, vezess! Beülök, nézem a váltót vagy mit és azzal a lendülettel,amivel beszálltam már szálltam is volna ki, "na én ezt nem vezetem" felkiáltással. Ő meg erre. Maradj csak, ez könnyű! Ott maradtam. Két pedál, azt sem tudtam hirtelen melyik a gáz, melyika fék. Aztán csak elindultam. Hihetetlenül szokatlan volt. Nem voltunk messze a háztól szerencsére. A fék olyan kemény volt, hogy ha egy picit megnyomtam, már mindenki majdnem le is fejelte az előtte lévő dolgokat. A végén azért már sikeredett pár finomabb fékezés. Azt hiszem, egy ideig nem akarok egyedül automatát vezetni! :):):)
Itt a jogsit pikkpakk meg lehet szerezni. Tanulhatsz a családtagodtól vagy bárkitől. Aztán ha úgy érzed, készen állsz, egy 20 kérdéses tesztet kell kitöltened, meg kb. 10 percet vezetned egy rutin pályán és pár dollárért meg is veheted a jogsit. No comment!
Alább pár kép a tegnapi nap történéseinek szemléltetésére:)
Tegnap elég sokáig bírtam az ébrenlétet. Úgy látszik, most nem támadott meg a jetlag kór:)
Délelőtt itthon tettünk vettünk, takarítás, miegymás. Aztán angoloztunk kint a teraszon. Persze folyamatosan angolozunk, de délután Anna írt pár mondatot és a nyelvtani részt beszéltük meg. Mondta-amit persze én is jól tudok- hogy a nyelvtanom elég klassz. Persze azt is látja már, hogy a beszédben nem mindig tudom alkalmazni ezt a tudást. Szerinte ez a hónap dobhat a beszédkészségemen. Remélem! Mindezek ellen dolgozik az a tény, hogy Florin imád magyarul beszélni és mindig, amikor elkezdjük angolul a beszélgetést, ő vált és onnantól kezdve nem ejt ki egyetlen angol szót sem. Azért az időm nagy részét Annával töltöm és olyanokkal, akik nem tudnak magyarul.
Tegnap este bementünk Orlando központjába, a Lake Eolához. Múlt évben voltunk ott a július 4-i tűzijátékon, de akkor nem láttunk belőle sok mindent, a hatalmas tömeg miatt. Most viszont mindent megcsodálhattam. A szobrokat, gyönyörű növényeket és a rengeteg madarat. Az egyik hattyú evett is a kezemből. Majdnem az ujjam bánta. Itt találkoztunk Agatával és Lukasz-szal. Nagyon jó volt újra látni őket. Sétáltunk egy nagyot. Elhaladtunk az orlandoi könyvtár mellett, ami elég csúnyácskára sikerült. És megküzdöttem egy aligátorral a Történelmi Múzeum előtt.:) Állandóan fotózni akarnak a többiek, én meg nagyon kelletlenül állok a kamera elé, mondván, a képek eléggé unalmasak lesznek, mivel egyedül leszek rajtuk. (HIÁNYZOL!) Így Lukasz lett alkalmi partnerem :)
A séta végén egyeztettük a következő napok programjait: holnap itt lesz grill party, szombaton pedig egy nemzeti parkba megyünk kenuzni. Agata megpróbál minket hétfőn bevinni az LA Fitnessbe, ahol aqua aerobicot tart. Jövőhét vasárnap meg irány Miami!!
Aztán egy kis vásárlásra beugrottunk a Publix nevezetű boltba, ahol körbeugrálják az embert. Engem eléggé zavar ez a szolgaszerű viselkedés: bepakolnak a zacsikba és kiviszik a kosaradhoz. Ez itt temészetes!
Még a városban beszélgettem Florinnal arról, hogy egyik nap be szeretnék menni egy nagy városnézésre és igénybe venném a helyi közlekedést. Szerinte szörnyűek itt a buszok! Mikor beállt egy a megállóba, szörnyülködve mutatott rá egy tipp-topp, hang nélkül közlekedő járműre. Kérdezem Tőle: Ez szörnyű? Látnád a Vértes Volán példányait!:) Azt mondta, nyugodtan elvihetem a kocsit. Én meg erre azt reagáltam neki meggondolatlanul, hogy előszőr akkor próbálnám ki, mikor ők is ott vannak. Történt aztán, hogy kifele a Publixból Florin azt mondta, gyere, vezess! Beülök, nézem a váltót vagy mit és azzal a lendülettel,amivel beszálltam már szálltam is volna ki, "na én ezt nem vezetem" felkiáltással. Ő meg erre. Maradj csak, ez könnyű! Ott maradtam. Két pedál, azt sem tudtam hirtelen melyik a gáz, melyika fék. Aztán csak elindultam. Hihetetlenül szokatlan volt. Nem voltunk messze a háztól szerencsére. A fék olyan kemény volt, hogy ha egy picit megnyomtam, már mindenki majdnem le is fejelte az előtte lévő dolgokat. A végén azért már sikeredett pár finomabb fékezés. Azt hiszem, egy ideig nem akarok egyedül automatát vezetni! :):):)
Itt a jogsit pikkpakk meg lehet szerezni. Tanulhatsz a családtagodtól vagy bárkitől. Aztán ha úgy érzed, készen állsz, egy 20 kérdéses tesztet kell kitöltened, meg kb. 10 percet vezetned egy rutin pályán és pár dollárért meg is veheted a jogsit. No comment!
Alább pár kép a tegnapi nap történéseinek szemléltetésére:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)