" Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szívem
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem merem..."
http://www.youtube.com/watch?v=71nbCVrcq98
És a végtelen borzongás (bárcsak lenne jobb minőség):
itt.
2007. június 29., péntek
2007. június 28., csütörtök
Matisz papa
Ki kicsoda rovatom kis országunk "nagyjainak" összegyűjtésére és rövidke bemutatására vállakozik. Ki-ki saját szája íze szerint eldöntheti, felfelé vagy éppen lefelé indítja meg szája ívének vonulatát eme nagyságok láttán.
Ki mással is kezdhetném, mint a kölyök ábrázatú büszke nagypapával, aki az élet bökcsességeit sajátos, egyedileg kifejlesztett nyelven osztja meg velünk. A családtervezéssel kapcsolatos látásmódja elképesztő nyugodtságról és toleranciáról árulkodik, melyet egyetlen rövidke, de annál velősebb mondatba tömörítve szaval a kamerába: " Ha ö patodda dd madotati patodda". Mely a kontextus mélyebb megismerése után valami olyasmit jelenthet, hogy 11 éves lánya csak nyugodtan essék teherbe, ha úgy tetszik. Ha iparkodnak, maguknak iparkodnak na és a kiskorú apuka meg majd csak leüli a vécén a bűntetését. Lényeg a családi élet meghitt nyugalma, melynek meglétéről a csatolt videófelvételen látható szülinapi buli és a "titta bódottá"-tól megrészegült nagypapi tanúskodik.
http://www.youtube.com/watch?v=GJeJVOkHC4U
Ki mással is kezdhetném, mint a kölyök ábrázatú büszke nagypapával, aki az élet bökcsességeit sajátos, egyedileg kifejlesztett nyelven osztja meg velünk. A családtervezéssel kapcsolatos látásmódja elképesztő nyugodtságról és toleranciáról árulkodik, melyet egyetlen rövidke, de annál velősebb mondatba tömörítve szaval a kamerába: " Ha ö patodda dd madotati patodda". Mely a kontextus mélyebb megismerése után valami olyasmit jelenthet, hogy 11 éves lánya csak nyugodtan essék teherbe, ha úgy tetszik. Ha iparkodnak, maguknak iparkodnak na és a kiskorú apuka meg majd csak leüli a vécén a bűntetését. Lényeg a családi élet meghitt nyugalma, melynek meglétéről a csatolt videófelvételen látható szülinapi buli és a "titta bódottá"-tól megrészegült nagypapi tanúskodik.
http://www.youtube.com/watch?v=GJeJVOkHC4U
Madonna: Hey you
Hey you,
Don't you give up, it's not so bad
There's still a chance for us
Hey you,
Just be yourself, don't be so shy
There's reasons why it's hard
Keep it together, you'll make it alright
Our celebration is going on tonight
Poets and prophets would envy what we do
This could be good, hey you
Hey you,
Open your heart, it's not so strange
You've got to change this time
Hey you,
Remember this, none of it's real
Including the way you feel
Keep it together, we'll make it alright
Our celebration is going on tonight
Poets and prophets would envy what we do
This could be good, hey you
Save your soul, little sister
Save your soul, little brother
Don't rely on anyone else
First love yourself, then you can love someone else
If you can change someone else, then you have saved someone else
But you must first love youself, then you can love someone else
If you can change someone else, then you have saved someone else
But you must first
Hey you,
They're on the fence, you've got a choice
One day it will make sense
Hey you,
First love yourself, or if you can't,
Try to love someone else
Keep it together, we'll make it alright
Our celebration is going on tonight
Poets and prophets will envy what we do
This could be good, hey you
First love yourself, then you can love someone else
If you can change someone else, then you have saved someone else
But you must first love youself, then you can love someone else
If you can change someone else, then you have saved someone else
But you must first
(Videoklip a Világunk videó gyűjteményben)
Don't you give up, it's not so bad
There's still a chance for us
Hey you,
Just be yourself, don't be so shy
There's reasons why it's hard
Keep it together, you'll make it alright
Our celebration is going on tonight
Poets and prophets would envy what we do
This could be good, hey you
Hey you,
Open your heart, it's not so strange
You've got to change this time
Hey you,
Remember this, none of it's real
Including the way you feel
Keep it together, we'll make it alright
Our celebration is going on tonight
Poets and prophets would envy what we do
This could be good, hey you
Save your soul, little sister
Save your soul, little brother
Don't rely on anyone else
First love yourself, then you can love someone else
If you can change someone else, then you have saved someone else
But you must first love youself, then you can love someone else
If you can change someone else, then you have saved someone else
But you must first
Hey you,
They're on the fence, you've got a choice
One day it will make sense
Hey you,
First love yourself, or if you can't,
Try to love someone else
Keep it together, we'll make it alright
Our celebration is going on tonight
Poets and prophets will envy what we do
This could be good, hey you
First love yourself, then you can love someone else
If you can change someone else, then you have saved someone else
But you must first love youself, then you can love someone else
If you can change someone else, then you have saved someone else
But you must first
(Videoklip a Világunk videó gyűjteményben)
2007. június 27., szerda
A beteljesült szerelem
"Mialatt mesélt a sötétben, ujjai hegyével megsimogatta Fermina Daza nyakának hajlatát, megsimogatta karjainak selymes pihéit, húzódozó hasát, és amikor érezte, hogy felengedett a feszültség, megpróbálkozott vele, hogy felhúzza a hálóingét, de Fermina Daza egy rá jellemző felfortyanással megakadályozta. "Magam is le tudom venni." Le is vette, és aztán olyan mozdulatlanságba merevedett, hogy Urbino doktor azt hihette volna, nincs is ott, ha nem érzi, ahogy süt a teste a melegben. "
"Urbino doktor ekkor már tudta, hogy sikerült megkerülniük a Jóreménység fokát; újra megfogta nagy, puha kezét, és elborította apró, árva csókjaival.; előbb érdes kézfejét, hosszú, látó ujjait, áttetsző körmeit aztán sorsának hieroglifjét izzadt tenyerén. "
Gabriel Garcia Marquez: Szerelem kolera idején
Röhögde 1.
"Gyerekek; az anyag memorizálásához csukjuk be a szemünket és csendben olvassuk el!" -mondta a tanár:)
Az ígéret szép szó, de a Landwirtschaftausstellung még szebb.
Matematika tanár az osztálynak:
- A tudásotok kritikán aluli! Az osztály 80 százalékát meg fogom buktatni!
Móricka hátul felröhög:
- Haha, nem is vagyunk annyian!
Az ígéret szép szó, de a Landwirtschaftausstellung még szebb.
Matematika tanár az osztálynak:
- A tudásotok kritikán aluli! Az osztály 80 százalékát meg fogom buktatni!
Móricka hátul felröhög:
- Haha, nem is vagyunk annyian!
Módszeresen bűntetni...
A kapucsengő fülsüketítő zajára felriadva Cunika hátracsapott fülekkel farol ki a konyhába. Számítottam a csengésre, ismeretleneket várok. Megnyomom a kaputelefon gombját, nyitom az ajtót. Két személyre készültem, ezért meglepődöm egy kicsit, hogy három arc néz rám a kinyíló ajtó mögött. Egy fiú és a szülei.
- Jó napot kívánok!-üdvözlöm Őket.
Kissé megilletődve ők is köszönnek, majd betessékelem és hellyel kínálom vendégeimet.
- Hát a gyerekkel bajok vannak-kezdi az anyuka. Elmeséli, hogy a 12 év körüli fiúcska évek óta bugdácsol az iskolában, matekból állandó jelleggel, amihez társul néha egy kis nyelvtan, irodalom gyötrelem is. A gyermek lesütött szemekkel, a szégyentől megmerevedett arccal ül velem szemben, szemeit az asztal lapján legeltetve.
- Dani, Te hogy látod, mi lehet a probléma?-kérdezem Őt. Rám néz, hatalmasra kerekedő mélybarna szemeivel, mely attól való meglepettségében, hogy Őt is kérdezheti valaki, fátyolosan csillog.
- Engem utál a tanár néni-mondja szinte suttogva.
-Kinézett magának az elejétől kezdve-folytatja.
A meglehetősen termetes apuka rendre inti fiát, a "Téged sem kell félteni" jól ismert dörgedelemmel.
Megpróbálom megtudni, miért gondolja így a kisfiú. Ő csak értetlenül csóválja kis fejecskéjét.
-Másokat is utál és a tábla körzővel is volt, hogy ránk vágott.
Nyelek egy nagyot. Túl sokszor hallottam már ilyen történeteket. Sajnos, már ismerősen csengő dolgok ezek: a tanár odaüt a gyereknek, ha úgy tetszik.
Az anyuka elmeséli, hogy nem Tbányán éltek mindig. Elsős korában Dani jó tanuló volt, kitűnő bizivel. Aztán ideköltöztek. Most hatodikos, és három éve állandósultak a problémák. A gyermek kérte, hadd járjon másik iskolába, de a szülők merev elutasítással álltak az óhajnak ellent, amit az apuka egy" Szó sem lehet róla" megjegyzéssel még meg is erősít.
Kérdezem őket az iskola jellegéről, szolgáltatásairól, a gyermek tanulási szokásairól. Dani egyre jobban megnyílik, mesél. Semmilyen megsegítést nem kap az iskolában: a napközi megörző funkciójúvá csökevényesedett, külön korrepetálás nincsen, év közben figyelmeztető jelek nem érkeznek a család felé a közelgő vészről, a pótvizsga előtt semmilyen felkészítést nem vállal fel az intézmény.
-A tanárnő azt mondta, hogy most nagyon fel kell készülnie a gyereknek, mert különben most már nem fogja átengedni.-mondja az anyuka. Meg azt is mondta, hogy a gyereket módszeresen kell bűntetni.
Felkapom a fejem, mintha nem érteném, mit is mondott a kedves hangú, aggódó arc, és értetlenségemnek hangot adva megkérdezem.
-Azt hogyan gondolja a tanárnő?
Erre az anyuka is csak vállát felhúzva tud reagálni.
Megbeszéljük a részleteket, most már leginkább Danival. Mire számíthat, mit kell majd tennie ahhoz, hogy sikeresen nekimehessen a nyár végi vallatásnak. Értelmesen figyel, és együttműködésre kész állapotáról heves bólogatással informál engem.
Miután elmennek, zakatol az agyam. Itt tartunk: megkövült nevelési eszmék, módszertani nagy semmi, létért robotoló szülők, és gyermeki mosolytól alig szikrázó arcocskák.
- Jó napot kívánok!-üdvözlöm Őket.
Kissé megilletődve ők is köszönnek, majd betessékelem és hellyel kínálom vendégeimet.
- Hát a gyerekkel bajok vannak-kezdi az anyuka. Elmeséli, hogy a 12 év körüli fiúcska évek óta bugdácsol az iskolában, matekból állandó jelleggel, amihez társul néha egy kis nyelvtan, irodalom gyötrelem is. A gyermek lesütött szemekkel, a szégyentől megmerevedett arccal ül velem szemben, szemeit az asztal lapján legeltetve.
- Dani, Te hogy látod, mi lehet a probléma?-kérdezem Őt. Rám néz, hatalmasra kerekedő mélybarna szemeivel, mely attól való meglepettségében, hogy Őt is kérdezheti valaki, fátyolosan csillog.
- Engem utál a tanár néni-mondja szinte suttogva.
-Kinézett magának az elejétől kezdve-folytatja.
A meglehetősen termetes apuka rendre inti fiát, a "Téged sem kell félteni" jól ismert dörgedelemmel.
Megpróbálom megtudni, miért gondolja így a kisfiú. Ő csak értetlenül csóválja kis fejecskéjét.
-Másokat is utál és a tábla körzővel is volt, hogy ránk vágott.
Nyelek egy nagyot. Túl sokszor hallottam már ilyen történeteket. Sajnos, már ismerősen csengő dolgok ezek: a tanár odaüt a gyereknek, ha úgy tetszik.
Az anyuka elmeséli, hogy nem Tbányán éltek mindig. Elsős korában Dani jó tanuló volt, kitűnő bizivel. Aztán ideköltöztek. Most hatodikos, és három éve állandósultak a problémák. A gyermek kérte, hadd járjon másik iskolába, de a szülők merev elutasítással álltak az óhajnak ellent, amit az apuka egy" Szó sem lehet róla" megjegyzéssel még meg is erősít.
Kérdezem őket az iskola jellegéről, szolgáltatásairól, a gyermek tanulási szokásairól. Dani egyre jobban megnyílik, mesél. Semmilyen megsegítést nem kap az iskolában: a napközi megörző funkciójúvá csökevényesedett, külön korrepetálás nincsen, év közben figyelmeztető jelek nem érkeznek a család felé a közelgő vészről, a pótvizsga előtt semmilyen felkészítést nem vállal fel az intézmény.
-A tanárnő azt mondta, hogy most nagyon fel kell készülnie a gyereknek, mert különben most már nem fogja átengedni.-mondja az anyuka. Meg azt is mondta, hogy a gyereket módszeresen kell bűntetni.
Felkapom a fejem, mintha nem érteném, mit is mondott a kedves hangú, aggódó arc, és értetlenségemnek hangot adva megkérdezem.
-Azt hogyan gondolja a tanárnő?
Erre az anyuka is csak vállát felhúzva tud reagálni.
Megbeszéljük a részleteket, most már leginkább Danival. Mire számíthat, mit kell majd tennie ahhoz, hogy sikeresen nekimehessen a nyár végi vallatásnak. Értelmesen figyel, és együttműködésre kész állapotáról heves bólogatással informál engem.
Miután elmennek, zakatol az agyam. Itt tartunk: megkövült nevelési eszmék, módszertani nagy semmi, létért robotoló szülők, és gyermeki mosolytól alig szikrázó arcocskák.
2007. június 26., kedd
Felnőttnek lenni
Az a felnőtt ember,
- aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára,
- aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában
- aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy a társas magány között választhat,
- aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára,
- aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja,
- s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.
(Popper Péter: Felnőttnek lenni)
http://www.konyv7.hu/Docs/2000_11/inter1popperp.htm
- aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára,
- aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában
- aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy a társas magány között választhat,
- aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára,
- aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja,
- s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.
(Popper Péter: Felnőttnek lenni)
http://www.konyv7.hu/Docs/2000_11/inter1popperp.htm
Világunk
Blogom "Világunk" videóinak listája:
The Saints are coming (U2, Greenday)
"Hey you"-Official Live Earth video (Madonna)
The Miniature Earth with Song
Somewhere over the rainbow
Invisible children
Live Aid/Sad Fish
White Lion: When the children cry
Csernus vs. Hajós vita
The Saints are coming (U2, Greenday)
"Hey you"-Official Live Earth video (Madonna)
The Miniature Earth with Song
Somewhere over the rainbow
Invisible children
Live Aid/Sad Fish
White Lion: When the children cry
Csernus vs. Hajós vita
Egészség??
Tegnap nálunk volt a Hídépítő. Jó kis csapat. Csupa nő. Eredeti rendeltetése szerint ennek a kis közösségnek az lenne a küldetése, hogy a hosszabb ideje - elsősorban a gyermekvállalás következményeként - a társadalmi élet mindennapjaiból kiszakadt nőket segítse a visszailleszkedésben, a munka világába való visszatérésben. Választ keresve olyan kérdésekre, mint pl.: mik a céljaim, mit szeretnék elérni, milyen módon szeretném megváltoztatni az életemet, milyen munkát képzelek el magamnak.... Látszólag egyszerű és jól körülhatárolt kérdések ezek. Mégis hosszú kalandozásokra indítja el a beszélgetéseket. A korábbi életút elkerülhetetlenül beszövi magát a jövőről való elmélkedésbe. És mindig megjelenik egy trauma, válság, tragédia..szinte kivétel nélkül mindenkinél. A WHO defíniálásában az egészség a testi, lelki, szociális jóllét. Egy optimista szemlélet szerint az egészségesek azok, akik többségben vannak.-hmm? Egy másik álláspont szerint csak az egészséges, akit nem vizsgáltak elég ideig. Lehet, hogy az egészség=betegség egyenlet lenne akkor az igaz?? Hisz egyre több az az ember, aki lelki nehézségekkel küzd. Több, sokkal számottevőbb ez a tömeg. Akkor pedig, ha ez a többség, reálisnak látszik a fenti állítás.
Ákos: Idelenn idegen
Nem értem
Azt hiszem tévedtem
Rossz helyre érkeztem
Mert itt vagyok
Szárnyatlan
Angyal egy városban
Tudja, hogy máshol van
És kiszolgáltatott
A kutató fények
Áldozatra lesnek
Várják a sötétet
Engem keresnek
Nem értem
Kegyetlen véletlen
Egy idegen testében
Ébredtem fel
Figyelem magamat
Akár egy másikat
Jót mond vagy igazat?
És mit énekel?
Elfojtott dühömet ne lássa más
Csak a falak őrizzék titkomat
Mert bennem őrült láng ragyog
Én idelenn idegen vagyok...
Termékeny bánat
A szél üdvözli a fákat
Kiterjesztett szárnyak
Hiánya fáj
Azt hiszem tévedtem
Rossz helyre érkeztem
Mert itt vagyok
Szárnyatlan
Angyal egy városban
Tudja, hogy máshol van
És kiszolgáltatott
A kutató fények
Áldozatra lesnek
Várják a sötétet
Engem keresnek
Nem értem
Kegyetlen véletlen
Egy idegen testében
Ébredtem fel
Figyelem magamat
Akár egy másikat
Jót mond vagy igazat?
És mit énekel?
Elfojtott dühömet ne lássa más
Csak a falak őrizzék titkomat
Mert bennem őrült láng ragyog
Én idelenn idegen vagyok...
Termékeny bánat
A szél üdvözli a fákat
Kiterjesztett szárnyak
Hiánya fáj
2007. június 25., hétfő
Semmi sem véletlen...
30 éves leszek. Múlnak az évek és mostanság adódnak alkalmak - amikért nagyon hálás vagyok, főleg férjemnek- amikor meg-meg állhatok, és elgondolkodhatok. Ki vagyok? Mi végre születtem e Világra? Hová tartok, milyen utat jártam be ezeddig. Mintha kinyíltam volna. Furcsa, idegen, de mégis kellemes, felszabadító érzés ez. Tódulnak be az újdonságok az életembe, lépegetek egyre előre. Végre úgy érezhetem, hogy előre, nem hátra felé, egy tapottat sem. Csak előre, kibontott szárnyakkal, hatalmas lendülettel - ami azért néha megtöredezik, de erejéből táplálkozva újra képes életre kelni. Látni azt, hogy az élet útja szerte ágazó, ösvényekkel, letérőkkel teli, csodálatos. Ezek mind vezetnek valahová, mind adnak és építenek, tanítanak, tapasztalatokkal felruháznak. Járni kell az úton, élni, nézni, látni, meghallani, ízlelni, érinteni, magunkba engedni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)