2008. november 22., szombat

Mi van a cigifüstben?


Az alábbi linkre kattintva játékos formában megismerheted, mit szippantasz be, ha dohányfüstös térben lélegzel:

KATTINTS IDE


Azt hiszem, el kellene kezdenünk nagyon mélyen és alaposan gondolkodni arról, hogy hová jut Magyarország egészségi állapota, ha ilyen mértékben folytatódik a dohányzás terjedése. És nem csak az aktív dohányosokra gondolok, hanem a passzív "fogyasztókra" is, akik nem választják ennek a kotyvaléknak a beszívását, hanem egyszerűen vannak helyzetek, amikor elkerülhetetlenül belélegzik a gyilkos füstöt. Talán kemény szavak lesznek a következők, de igazak és kérek minden dohányzót, hogy gondolkodjon el róluk, főleg, ha gyermekek környzetében műveli ezt a halálos tevékenységet:

A dohányzás lassú öngyilkosság!

A passzív dohányzásra kényszerítés: lassú emberölés!
(www.cikiacigi.hu)

Cipősdoboz akció

2008. november 18., kedd

Mester Tamás: Szabadítsd fel



Hát szabadítsd fel szíved és szállj
Érezd, hogy újra égni kell
A szavakon túl más szemmel látsz
Ha nem gyengít félelem
Mert benned még ég az a tűz
De ha nincs miért meghalnod úgy, miért élsz
Engedd el, ami nem kell

Paulo Coelho: Dolgok, amiket megtanultam az élettől.

Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor, és ezért meg kell bocsátanod neki.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki, az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.

2008. november 13., csütörtök

Dohányzó gyermekek

"A dohányzás számokban

Magyarországon mintegy 3 millió dohányos él. A dohányzás következtében évről-évre mintegy 25-30 ezer ember veszíti életét Magyarországon, közülük 2300 haláleset a passzív dohányzás, azaz mások cigarettafüstjének számlájára írható. A cigarettázás családok százezreit dönti, vagy tartja nyomorúságban, hiszen egy átlagos dohányos évente mintegy 200.000 Ft-ot költ cigarettára, amely a legtöbb háztartás költségvetéséből nagyon hiányzik.

Hogyan készült a Gödöllői Dohányzásmegelőzési Program 3000 fős felmérése?

A Gödöllői Dohányzásmegelőzési Program keretében 2006. december 12-én több mint 3000 gödöllői diák egy időben töltötte ki azt a kérdőívet a város valamennyi általános és középiskolájában. A kérdések elsősorban a diákok dohányzáshoz való viszonyára, valamint a káros szenvedélyeik és életmódjuk felmérésére irányultak. A kérdőívet a legalább ötödikes, azaz a 10 éves vagy idősebb diákok töltötték ki.

Miért gyújtanak rá, és miért nem a diákok a cigarettára?

Egy másik felmérés szerint a gödöllői Török Ignác Gimnázium diákjai – a fejlett világ fiataljaihoz hasonlóan – elsősorban a környezetük, barátaik hatására gyújtanak rá az első cigarettára, többségük viszont nem tudja megmondani, miért is szokott rá arra. A dohányzástól leginkább visszatartó erő a cigaretta bűze, az egészséget károsító hatása, valamint az, hogy a dohányzás rendkívül költséges tevékenység.

Milyen életkorban próbálják ki a cigarettát a diákok?

A felmérésből kiderült, hogy 18 éves koráig 5 diákból 4 kipróbálja a cigarettát. A múlté már, hogy a dohányzás a férfiak kiváltsága. Elmondható, hogy gyakorlatilag minden életkorban ugyanolyan arányban dohányoznak a lányok is, mint a fiúk. Tüdőgyógyászként már látjuk ennek a következményeit, hiszen egyre több nő jelentkezik a dohányzás szövődményeként kialakult súlyos, gyakran gyógyíthatatlan betegséggel (COPD, tüdőrák).
Már 10 éves korban vagy akár még korábban elszívja az első cigarettáját némelyik gyermek. A cigarettát kipróbálók aránya életévente átlagosan 10%-kal nő, mire a 18 évesek eljutnak a 80%-os kipróbálási szintjükre.
A 13 éves általános iskolásoknak már a 36%-a kipróbálta a cigarettázást, a 14 éveseknek pedig több mint a fele túl van az első füstölésen.

Milyen életkorban jelenik meg a niktonfüggőség?

A középiskolások harmada, a 16-18 éves korosztályból pedig a válaszolók közel fele tekinthető aktív dohányosnak. Minden negyedik 18 évesek függő dohányosként távozik a középiskolából. Megdöbbentő, hogy a 14 évesek között szinte minden iskolában tanul néhány függő dohányos diák is.

A dohányzás az első lépcső a kábítószerek felé

A kábítószer-fogyasztás szempontjából a dohányzás kiemelt kockázatot jelent a fiatalok számára. A gödöllői diákok válaszaiból az derül ki, hogy az addig sohasem dohányzott középiskolásoknak mindössze 1,5%-a próbált már ki valamilyen drogot, ezzel szemben a függő dohányosoknak több mint a fele. A függő dohányosok több mint 35-ször nagyobb eséllyel nyúlnak valamilyen kábítószerhez a nem dohányosokhoz képest. A különbség akkor is óriási, ha a még nem függő, de az elmúlt 30 napban dohányzó fiatalok kábítószer-kipróbálási szokásait elemezzük. Az ún. alkalmi dohányosok közel 30%-a próbálta már ki valamelyik drogot, 4-szer annyian, mint a 30 napja egyetlen szál cigarettát sem elszívó egykori dohányosok közül.

A dohányzás megelőzése a leghatékonyabb fegyver drogok ellen

A gödöllői felmérés adataiból egyértelműen kiderül, hogy a dohányzás a kábítószer-fogyasztás melegágya. Amennyiben gyermekeinknél el tudjuk érni, hogy ki se próbálják a cigarettát, jó esélyeink vannak arra is, hogy nem nyúlnak később a kábítószerekhez sem.
A nemdohányzó életforma követendő példaként való megjelenése, a nemdohányzó iskolák, munkahelyek, szórakozóhelyek általánossá válása az első lépések lehetnek a kábítószer-fogyasztás visszaszorításában is.

Mikor kell a legintenzívebben foglalkozni a megelőzéssel?

Adataink alátámasztják, hogy legkésőbb 10-11 éves korukra a gyerekekben meg kell erősíteni azt a hitet, hogy nemdohányosként szeretnék élni az életüket. A dohányzásról nyíltan lehet a gyerekekkel beszélni.
A Török Ignác Gimnáziumban tartott osztályfőnöki órán éppen az 5. osztályos tanulók voltak a legérdeklődőbbek. Az ötödikesek vettek részt a legtöbben és a legeredményesebben a Füstmentes Életért című internetes vetélkedősorozaton is. A diákok körében végzett dohányzás megelőzési képzésnek tehát 10-11 éves korban kell elérnie a csúcspontját.

Hogyan épül fel egy iskolai központú dohányzásmegelőzési program?

A dohányzás megelőzési programoknak nem a dohányosok ellen, hanem a nemdohányzás mellett kell érvelniük.
A dohányzásról és a nemdohányzásról nem elegendő egy-egy órán beszélgetni a fiatalokkal. Célszerű beépíteni a különböző tantárgyak anyagába a dohányzással foglakozó részeket, a szülőket pedig be kell vonni a prevenciós programokba, hiszen az ő gyermekeik egészségéről, életéről van szó. Még a függő dohányos szülők túlnyomó többsége is azt szeretné, ha a gyermeke nem dohányozna!
A fiatalokat, és különösen a dohányzó fiatalokat elrettentéssel, a dohányzás késő egészségkárosító következményeivel nem tudjuk meggyőzni arról, hogy ne cigarettázzanak. A mindennapi életüket befolyásoló előnyökre és hátrányokra kell felhívni a figyelmüket, hogy ők maguk akarjanak dohányfüstmentes világban élni.
Minden iskolában meg kell alkotni a nemdohányzást támogató iskolai szabályzatot. A modern Európához való tartozás egyik jele, ha az iskola teljesen füstmentes, azaz tilos a dohányzás az iskola határain belül."

Forrás

2008. november 12., szerda

Kovácsovics Fruzsina: Hazatalálsz



Az élet szélvihar
Nem tudhatod, mit kavar
De végül, csak rajtad áll
Hogy jó vagy rossz mi rád vár.

Ha nevetsz, a világ,
Mindig visszamosolyog rád,
S, a tiéd, amit vársz,
Egyszer úgyis haza találsz…

Önmagunk szeretete

"Önmagunk szeretete egyet jelent a felismeréssel, hogy mi csak önmagunk lehetünk. Ha megpróbálunk mások lenni, bármennyire ügyesen csináljuk is, csak a második legjobbak lehetünk. De önmagunkként mi vagyunk a legjobbak. Nincs ennél könnyebb, egyszerűbb és hálásabb dolog az életben. Ebből következik, hogy másokkal is úgy kell bánnunk, mint önmagunkkal.

Ha ismerjük, elfogadjuk és értékeljük önmagunkat és egyediségünket, akkor mások számára is lehetővé tesszük, hogy ugyanígy cselekedhessenek. Ha megbecsüljük azt, amit önmagunkban felfedeztünk, másokat is bátorítunk majd, hogy kezdjék megismerni önmagukat. Ha belátjuk, hogy szabadságra van szükségünk ahhoz, hogy felfedezzük, kik is vagyunk, másoknak is megadjuk majd a szabadságot. Amikor felismerjük, hogy önmagunkként mi vagyunk a legjobbak, akkor végre elfogadjuk azt a tényt is, hogy ez másokra is érvényes. De minden velünk kezdődik. Minél jobban ismerjük magunkat, annál inkább képessé válunk másokat is megismerni, hiszen az emberek végül is inkább hasonlók, semmint különbözők. Ha szeretjük önmagunkat, akkor szeretni fogunk másokat is. Ahogyan és amilyen mértékben szeretjük önmagunkat, úgy leszünk képesek másokat is szeretni."


Buscaglia, Leo.F. A szeretet (részlet)

Lao Ce: Tao the king

Aki teste-lelke egységét megőrzi,

azt a kétség nem bontja meg.

Aki természetét szelíddé simítja,

egyszerű, mint az újszülött gyerek.

Aki látását megtisztítja,

elkerüli a tévedéseket.

A nép megnyerése, ország kormányzása

nem kíván tudós elméletet.

Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak,

nyugalmasak és békességesek.

E tudásból kibontakozik

a sürgés-nélküli cselekedet.

Megszülni és felnevelni,

létrehozni és nem kívánni,

megalkotni és nem birtokolni,

hatalmaskodás nélkül vezetni:

ezt kell a legnagyobb jónak nevezni.

(részlet)

Esszencia Alapkurzus 2009. január





2008. november 4., kedd

Te és én

Bolond világ, csalfa, vak, galád.
De Te kezed nyújtod, hívva tovább.
Őszinte, tiszta szerető szíved,
Elveszni lényem nem engeded.

Mosolyod erő, szavad gyógyír,
Lelkembe örökké új reményt ír.
Mellém állsz, átkarolva engem,
S én kívánom, sose engedj el!

Can I have this dance?

2008. november 1., szombat

Az alkímista I.



"Csalárd a szívem... Nem akarja, hogy továbbmenjek.

- Ez rendben van - válaszolta az alkimista. - Azt mutatja, hogy él a szíved. Félni attól, hogy mindent, amit elérünk, egy puszta álomért elcserélünk, természetes.

- Akkor miért kell hallgatnom a szívemre?

- Mert sosem fog sikerülni elhallgattatnod. És ha úgy tennél is, mintha nem figyelnél rá, a mellkasod alatt akkor is minduntalan ismételgetni fogja, amit az életről és a világról gondol.

- És ha megcsalna?

- Amikor megcsalják az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az álmait, vágyait, és tudni fogod, mihez kezdj velük. A szíved elől sosem menekülsz el. Ezért jobb hallgatnod rá, hogy sose kapj váratlan sebet"


"Santiago kezdte megérteni, hogy a megérzés a lélek gyors megmerülése az életnek abban az egyetemes áramlatában, amiben minden ember története kölcsönösen összekapcsolódik a másikéval, mi pedig mindenről tudhatunk, mert minden meg van írva."



Paulo Coelho: Az alkímista (részletek)