"A meditációra ma nagyobb szükség van, mint valaha. Nagyon kell a meditáció - ez már csaknem élet-halál kérdés. A múltban luxus volt, csak néhány embert - egy Buddhát, Mahavírát, egy Krishnát - érdekelte. A többi ember természetéből fakadóan csendes volt, boldog, józan. Nem volt rá szükség, hogy a meditáción gondolkozzanak; nem tudatosan bár, de meditáltak. Az élet oly csendben, oly lassan haladt, hogy még a legostobábbak is képesek voltak alkalmazkodni. A változás most oly rendkívül gyors, hogy még a legintelligensebb ember is azt érzi, hogy képtelen hozzá alkalmazkodni. Az élet minden nap más, és tanulnod kell - tanulnod kell újra, újra és újra. A tanulást most már sohase hagyhatod abba; életed végéig tartó folyamatnak kell lennie. A halálod pillanatáig tanulnod kell, csak akkor maradhatsz normális, csak akkor kerülheted el a neurózist. És a nyomás óriási - sokszoros. Hogy lazulhatsz el ekkora nyomásnál? Szándékosan bele kell menned a meditatív pillanatokba. Ha nem meditálsz naponta legalább egy órát, akkor a neurózis nem lesz véletlen, te magad hozod azt létre. Egy órára fel kell oldódnod ebből a világból saját lényedbe. Egy órára annyira egyedül kell lenned, hogy semmi se járhasson át - sem emlék, sem gondolat, sem képzelet. Egy óra üres tudat megfiatalít és felfrissít, új energiákat indít el benned, és amikor visszatérsz a világba, fiatalabb leszel, frissebb, képes leszel újat tanulni; több csodálkozás lesz a szemedben, több tisztelet a szívedben - újra gyerek leszel."
Osho: A titkok titka