Az a felnőtt ember,
- aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára,
- aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában
- aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy a társas magány között választhat,
- aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára,
- aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja,
- s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.
(Popper Péter: Felnőttnek lenni)
http://www.konyv7.hu/Docs/2000_11/inter1popperp.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése