3. nap

3. nap, de a másodikról írok:)

Tegnap elég sokáig bírtam az ébrenlétet. Úgy látszik, most nem támadott meg a jetlag kór:)
Délelőtt itthon tettünk vettünk, takarítás, miegymás. Aztán angoloztunk kint a teraszon. Persze folyamatosan angolozunk, de délután Anna írt pár mondatot és a nyelvtani részt beszéltük meg. Mondta-amit persze én is jól tudok- hogy a nyelvtanom elég klassz. Persze azt is látja már, hogy a beszédben nem mindig tudom alkalmazni ezt a tudást. Szerinte ez a hónap dobhat a beszédkészségemen. Remélem! Mindezek ellen dolgozik az a tény, hogy Florin imád magyarul beszélni és mindig, amikor elkezdjük angolul a beszélgetést, ő vált és onnantól kezdve nem ejt ki egyetlen angol szót sem. Azért az időm nagy részét Annával töltöm és olyanokkal, akik nem tudnak magyarul.

Tegnap este bementünk Orlando központjába, a Lake Eolához. Múlt évben voltunk ott a július 4-i tűzijátékon, de akkor nem láttunk belőle sok mindent, a hatalmas tömeg miatt. Most viszont mindent megcsodálhattam. A szobrokat, gyönyörű növényeket és a rengeteg madarat. Az egyik hattyú evett is a kezemből. Majdnem az ujjam bánta. Itt találkoztunk Agatával és Lukasz-szal. Nagyon jó volt újra látni őket. Sétáltunk egy nagyot. Elhaladtunk az orlandoi könyvtár mellett, ami elég csúnyácskára sikerült. És megküzdöttem egy aligátorral a Történelmi Múzeum előtt.:) Állandóan fotózni akarnak a többiek, én meg nagyon kelletlenül állok a kamera elé, mondván, a képek eléggé unalmasak lesznek, mivel egyedül leszek rajtuk. (HIÁNYZOL!) Így Lukasz lett alkalmi partnerem :)

A séta végén egyeztettük a következő napok programjait: holnap itt lesz grill party, szombaton pedig egy nemzeti parkba megyünk kenuzni. Agata megpróbál minket hétfőn bevinni az LA Fitnessbe, ahol aqua aerobicot tart. Jövőhét vasárnap meg irány Miami!!

Aztán egy kis vásárlásra beugrottunk a Publix nevezetű boltba, ahol körbeugrálják az embert. Engem eléggé zavar ez a szolgaszerű viselkedés: bepakolnak a zacsikba és kiviszik a kosaradhoz. Ez itt temészetes!

Még a városban beszélgettem Florinnal arról, hogy egyik nap be szeretnék menni egy nagy városnézésre és igénybe venném a helyi közlekedést. Szerinte szörnyűek itt a buszok! Mikor beállt egy a megállóba, szörnyülködve mutatott rá egy tipp-topp, hang nélkül közlekedő járműre. Kérdezem Tőle: Ez szörnyű? Látnád a Vértes Volán példányait!:) Azt mondta, nyugodtan elvihetem a kocsit. Én meg erre azt reagáltam neki meggondolatlanul, hogy előszőr akkor próbálnám ki, mikor ők is ott vannak. Történt aztán, hogy kifele a Publixból Florin azt mondta, gyere, vezess! Beülök, nézem a váltót vagy mit és azzal a lendülettel,amivel beszálltam már szálltam is volna ki, "na én ezt nem vezetem" felkiáltással. Ő meg erre. Maradj csak, ez könnyű! Ott maradtam. Két pedál, azt sem tudtam hirtelen melyik a gáz, melyika fék. Aztán csak elindultam. Hihetetlenül szokatlan volt. Nem voltunk messze a háztól szerencsére. A fék olyan kemény volt, hogy ha egy picit megnyomtam, már mindenki majdnem le is fejelte az előtte lévő dolgokat. A végén azért már sikeredett pár finomabb fékezés. Azt hiszem, egy ideig nem akarok egyedül automatát vezetni! :):):)

Itt a jogsit pikkpakk meg lehet szerezni. Tanulhatsz a családtagodtól vagy bárkitől. Aztán ha úgy érzed, készen állsz, egy 20 kérdéses tesztet kell kitöltened, meg kb. 10 percet vezetned egy rutin pályán és pár dollárért meg is veheted a jogsit. No comment!

Alább pár kép a tegnapi nap történéseinek szemléltetésére:)