Itt vagyok Orlandoban. Elég fárasztó volt a tegnapi út. Gyakorlatilag 24 órát úton voltam. Kétszer szálltam át: Münchenben majd az USA-ban, Charlotte-ban. Charlotte-ig nagyon kellemes volt az út. Fincsi volt a kaja a repülőn. De azért az óceán közepén egyszer csak azt gondoltam: na jó, elég volt, most már kiszállok!:) Akkor még 6 óra volt hátra.:) A US Airlanes Charlotte-ból induló járata nagyon scary volt:) Barátságtalan légikísérők, légörvények, recsegés, ropogás. Nem csak akkor, de azokban a pillanatokban még isnkább hiányzott az a kedves meleg kéz, melyet ilyenkor szorongatni szoktam. (SZERETLEK) Aztán szerencsésen megérkeztem. Csomagjaim rendben megérkeztek Velem együtt. A Túró Rudi és a Chocomixek túlélték az utat:) Florin jött értem a reptérre. Iszonyatosan nagy ez az orlandoi nemzetközi reptér. De tényleg hülyebiztos minden. NAgyon jók a kijelzők, táblák és készségesek a reptéri alkalmazottak, ha mégis bebuknád az egyéni tájékozódást.
Anna finom vacsival várt: mintha magyar otthonban lettem volna. Fasírt, krumplipüré és párolt zöldségek. Van két cicájuk. Ha valaki szerint Cunika hatalmas, akkor felhívnám a figyelmet arra, hogy nála EZERSZER hatalmasabb macskák rohangálnak most körülöttem. Egyikük már ki is rágta az egyik teám zacsiját. Kb. 6 órát bírtam aludni. Hajnalban már kukorékoltam. Most pedig várom vendéglátómat, hogy elkezdhessük a napot.
Már most hiányzik minden otthonról!!!
Millió csók Neked és puszik mindenki másnak:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése