Vannak, akiknek igen, és vannak akiknek nem. Miért nincs mindannyiunknak?
Lehet, hogy csak választás kérdése: abban hiszünk-e, hogy előre visznek, motiválnak, szárnyakat adnak, vagy abban, hogy feleslegesen kábítanak el, hamis reményteliség érzetével tarva bűvkörükben, majd meghiúsulásuk csalódással temet maga alá. Mindegyikünk eldöntheti, melyiket választja.
A döntéseink pedig időről-időre változhatnak. Vannak, akik néha részesülnek csak abban a kegyben, hogy az álmok és vágyak világának adhatják át teljes lényüket és vannak olyanok, akik létük minden pillanatában hódolhatnak nekik. Mindegyik verzióra láttam, látok és látni fogok példát mindig is magam körül. Az utóbbi emberek szárnycsapásainak szele időről időre engem is szelíden megsímogat.
Sok-sok évvel ezelőtt hittem az álmokban. Nem kergettem őket, de tiszta és megingathatatlan volt a hitem abban, hogy egyszer mindet megélhetem majd. Kiálltam majd száz ember elé, és büszkeséggel domborodó mellkassal kiáltottam bele a Világba minden ÁLMOM!
Aztán teltek múltak az évek és valahogy szépen lassan a feledés homályába vesztek. Elkezdtem értelmetlennek találni őket, mi több: elkezdtem félni tőlük. Azt gondoltam, hogy inkább nem engedek magamhoz közel semmi olyat, ami akár csak egy parányi kudarc érzés lehetőségével törhet rá nyugodtan sekélyes életem mindennapjaira. Miért jött el ez a változás? Ott, legbelül, mélyen van valaki, akiról elfeledkeztem. Az a valaki ÉN lennék. Miért történt mindez? Talán, mert úgy éreztem, nem engedhetem meg magamnak, nem vagyok rá érdemes, talán mert annyi sebet kaptam, hogy nem akartam még többet szerezni. Talán erősebben hatottak azok a MINTÁK, melyek az élet és vele együtt az álmok és vágyak sötét, értelmetlen mivoltáról akartak meggyőzni.
Aztán újra elkezdtek behálózni, újra elkezdtem ŐKET magam köré engedni. Minek is és kiknek is köszönhetem mindezt? Valami újra megváltozott bennem. Elkezdtem meglátni magam körül azokat és csak is azokat, akik felcsatolt SZÁRNYAKKAL élnek. Az első ilyen VALAKI a FÉRJEM. Életem legnagyobb tanítója. És a KISLÁNYOM. A második számú mesterem. És persze az én KATÁM. No meg azok a JÓBARÁTOK, akikkel úgy érzed örökké lelki társak voltatok és lesztek az idők végezetéig.
És akkor jönnek sorba azok a csodálatos emberek, akikkel az életem a JÓGA láthatatlan fonalának mentén kötődött össze: Orsi, Dorka, Mariann, Tündi, Andi, Gergő, Kori, Saci, Gyönygyvér és sorolhatnám napokig. És a jógával együtt kezdett megérkezni az ELFOGADÁS, mi több, ÖNMAGAM szeretete. A feltétel nélküliségen még dolgozom picit, tán élethosszig :), de néhanap már igen jó viszonyban vagyunk.
És ott van az a bizonyos B oldal. Való igaz, hogy nézőpont változás veszi kezdetét a 4. X-en túl.
Egyszóval 2019-re úgy tekintek, mint az ÁLMOK HIVATALOS ÉVÉRE.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése