Egy régi írásom most új tartalommal feltöltődve:
Legbelül, nagyon mélyen a fájdalmak és sebek sűrű, áthatolhatatlan agyagtömbje alatt mindegyikünkben ott szunnyad a vörösen izzó, színtiszta, ütemesen lüktető, élettelteli szív. Az évek hosszú sora napról napra zárja el lényünk igazságát és valódiságát a grafitszerű félelem és hiedelem rétegek szorításában. A lerakódások néhol, néha csiszolódhatnak, de a megújult rétegeken könnyebben gyökeret eresztenek az újabb fájdalom hajtások, melyek tovább feledtetik velünk szeretetért éhező szabad gyermeki valónkat. Hosszú utat bejárva rálelhetünk a helyre, ahol szertemállanak a szürke, szorító rétegek és megpillanthatjuk egymásban az ártatlan, álmokban elmerülő, a másikban is ott élő azonost.
Az Esszencia Alap és Haladó Kurzus emlékére
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése