2009.NYÁR

Ezen a nyáron valami olyan csodálatos két hetet tölthettünk el az Egyesült Államokban és a Royal Carribbean társaság elképesztően gyönyörű hajóján, a Freedom of the Seas-en, mely egész életemben szívemet megmelengető emlékeket ébreszt majd bennem. Olyan csodában volt részünk, melyet álmodni sem mertem volna. Láttam embereket, akik kérés nélkül adtak, barátként fogadtak. Láttam embereket, akik egyenlőként bánnak a másikkal. Láttam kerekesszékes biztonsági őrt, idős, beteg, de mégis lelkes, kedves hölgyeket és urakat, akik szívélyesen igazítottak el minket. Láttam megbecsülést, amit mindenki megkap, legyen bármilyen apró a munkája. Láttam összefogást, együttmozgást a közös célok megvalósítása érdekében. Láttam büszke arcokat, melyek tudják, fontosak, kellenek, nélkülözhetetlenek.
Florida sokszínűsége, a rend és a tisztaság lenyűgöző. Bármerre nézel, rendezett parkokat, szemétmentes utcákat látsz. Minden ragyog. Valahogy az emberek természetes szükséglete, hogy maguk körül körbenézve ezt láthassák. Már rájöttek, hogy ez mennyire fontos és ezért tesznek is. Láttam önkénteseket, akik a köz ügyeiért munkálkodnak. Ez mindennapi életük része. Rájöttek, hogy mindannyian azáltal teljesedhetnek ki, ha nemcsak magukra, hanem embertársaikra, a környezetükre, az élővilágra is gondolnak, azt óvják, gondozzák. Láttam elfogadást, toleranciát mindenkivel szemben. Ítélkezésmentes világot láttam, ahol a hajléktalan megmutathatja, milyen csodás értékeket hordoz magában, mennyire kreatív és alkotásait milyen szívvel-lélekkel készíti. Eljuthattam különböző világokba. Láthattam Haiti őslakosait, akik a természet tisztelete mellett képesek azzal harmóniában, boldogan élni. Láttam a jamaicai életszeretetet, nyugalmat és egyszerűséget, és a mexikói kedvességet. Olyan világokba tehettem be lábam, melyek oltalmazzák a felbolydult lelkeket, közel hoznak a természet csodáihoz, és nem távolítják, hanem összehozzák az emberi közösségeket.
Le akartam minden élményemet írni, de az itthoni forgatagban nem tudtam leüllni és mondatokba foglalni mindazt, amit megéltem. Mégis, minden pillanat itt él bennem, és amikor megyek valahová, vagy csak lepihenek, mosoly varázsolódik arcomra és hála járja át testem-lelkem, hogy mindebben részem lehetett.
Köszönöm Nektek: Kata, Agata, Amily, Adrian, Paul és még megannyi kedves ember, akik örökké itt lesztek velem.