Tikkasztó nyári melegben utazunk az Alföldre. Ezen a nyáron szokatlanul meleg heteket élünk meg, ami nemcsak a hétköznapi légkondicionáló mentes létezésünket teszi kényelmetlenné, hanem nap mint nap emlékeztet minket arra, hogy valami nagyon nincs rendben ezzel a kék bolygócskával. Azért nem szorulunk a négy fal közé, és fiatalos lendülettel vetjük magunkat a hétvégi forgatagba. Az alföldi délibábok a perzselő aszfalton holdbéli tájat idéznek. Szerencsére autónk hibernálásra is alkalmas hőmérsékletet képes előállítani, ezért csak elképzelni tudjuk a kinti hőség érzetét. Nem tűnik hosszúnak az út. Hosszabbakhoz szoktunk az elmúlt időszakban.
Egy örömteli esemény miatt vagyunk hivatalosak egy "Welcome partyra"(csak hogy menőnek tűnjek:)).Rég nem látott kedves barátokkal találkozunk. Barátokkal, akik megannyi nehéz év után most egymásra találtak, és megerősödve új, minden eddiginél szebb életet kezdenek egymás társaként. A jókedvű üdvözlés után beszélgetünk. Ki hogy van, mi történt vele az elmúlt, találkozások nélküli időszakban. Aztán egy hirtelen fordulattal meghívónk másra tereli a szót. "Van egy jó hírem. Leégett a szálláshelyünk." Ismerve állandóan heccelős, viccelődös jellemét, először jó nagyot hahotázunk az elhangzottakon. Majd, mikor arcának vonalai egyáltalán nem akarnak mosolyra rendeződni, észhez kapunk. "Ez komoly?". Az volt.
A gyönyörű major-mely a Víg-kend ötletes nevet viseli- egyik legnagyobb faháza érkezésünk reggelén leégett. Gyerekek szálltak meg benne, és első értesülésünk szerint dohányoztak az ágyban. Azonnal ítéleteket fogalmaznak meg a hírről értesülők, mint pl.: a tanár micsoda egy barom, hogy nem figyelt oda, mit keres egy 11 éves gyereknél cigaretta, jól megnevelhették a szülei ezt a hülye gyereket. Másnap kiderül, hogy a kamasz kispajtások nem dohányzás miatt okozták a pusztítást, hanem egy darázsfészket akartak rovarírtó és öngyújtóláng "elegyével" kifüstölni. Újabb ítélkezések:" na, akkor még hülyébbek voltak, mit csinálhat ezeknek az anyja, apja, hogy még ezt sem tanította meg nekik."
A felelős keresése nem tisztünk egy ilyen ügyben. Nem ismerjük a hátteret. Nem tudjuk, milyen mértékben készítették fel a gyerekeket a szülők, tanárok, a major tartott-e valamilyen tűzvédelmi tájékoztatást a táboroztatás előtt. Nem tudhatjuk azt sem, mennyire voltak körültekintőek, figyelmesek a pedagógusok(50 főre két felnőtt jutott???), és nem tudhatjuk azt sem, mennyire voltak furfangosak a gyermekek a tiltott tárgyak, mint pl.: öngyújtó becsempészésében. Egy dolog viszont nyilvánvalóan kiderült: a gyerekek semmilyen felelősséget nem éreztek tettükért. Sem a bűntudat, sem a megbánás jele nem mutatkozott rajtuk. Talán ezen kellene elgondolkodnunk, ezen, ami talán veszélyesebb a cigarettára gyújtásnál, vagy a fiúk gyermekkori kísérletezés iránti vonzalmánál. Talán azt a jelenséget kellene körüljárnunk, hogy manapság miért alakul ki a közöny, nemtörődömség, felelőtlenség, a következmények átgondolásának teljes hiánya, a másik tulajdonának és puszta létezésének abszolút figyelmen kívül hagyása. És talán végig kellene gondolnunk, vajon hová vezetnek ezek a dolgok, milyen világot építenek, vagy éppen rombolnak le majd gyermekeink. És talán kutatnunk kéne mit tehetünk azért, hogy mindez megváltozzon és tisztelet övezze a másikat, a másét, és saját létünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése