Érzések

Ha valami túl rég óta tart, ha nem ismersz más alternativát, akkor hajlamos vagy azt hinni, hogy az a normális, mindenki által megszokott, elfogadott. Mindig ugyanazok a játszmák, itélkezés, támadás, gyülőlködés, elutasitás, el nem fogadás, harc. Aztán, amikor egyre jobban kimerit, gyötör, megbetegit, akkor kezdesz ráismerni, hogy ami bánt, mérgez, az mégsem lehet jó. Tudni fogod, hogy mindez sosem fog eltünni, megváltoztathatóak egyedül csak a saját gondolataid lehetnek, csak Te tudod nem vendégként üdvözölni és mégis elfogadni a hivatlan betolakodókat. Addigra már félig megtöredezett szárnyakat vonszolsz magad után, és berögzült hiedelmek terheit cipeled megfáradt törzseden. Tudni fogod, hogy nehéz lesz újra az égbe emelkedni, ahol talán még sohasem jártál, de erőt fog adni, hogy megérzed, létezik a nyugalmat hozó magasság. Hosszú és kemény lesz a felreppenés kezdetéig tartó felkészülés, néha végeláthatatlanul, de boldogsággal fog eltölteni a tudat, hogy végre megláttad annak a lehetőségét, ami eddig ismeretlen volt számodra: a szabadság kegyelmét.