Blogom "Hónap csodáinak" gyűjteménye:
Szent Iván éjjelén az Évszakok kamarazenekar hihetetlenül gyönyörű koncertje, mely a gyertyafényes múzeumi térben libabőrruhába öltözteti a hegedűszóban elmerülő közönséget.
A gyermek, akit életedben először látsz kezét nyújtva játékba hív, s mikor elfárad, kipirult arccal fejét válladra hajtva megpihen.
Egy pöttöm kislány azt mondja: Megyek, megnézem a szellőt...Te vele tartasz és a szellőt magad is megpillantod.
Végre meg tudsz állni, szétnézel és látsz, fülelsz és hallasz, bőrödön érzed a gyengéd suttogás simogatását, dobhártyád érzékeli az addig hallhatatlannak vélt leheletnyi zajokat, testedből kiáramlik a feszítő erő és erőlködés nélkül létezhetsz.
Nemcsak tudod már, hogy ki is vagy valójában, hanem az is lehetsz, szabadon és szárnyalva.
Nox Csendes a Művészetek Palotájában.
Egység, harmónia és tiszta szándék motíválta segítés!
Hisznek benned és már magad is elhiszed, hogy érdemes vagy rá!
Béke mantra egy csodálatosan csengő hang torkából. Nyugalom, jóga, kedvesség, jóllét.
Morcheeba a Pecsa omladozó falai között, melyek mit sem számítanak. Csak a zene, a zene, a zene :)
Egy hely, melyet a természet mindent átfogó ölelése tart karjaiban, egy hely, ahol mosolygó arcok fogadják a messziről érkező sosem látott idegent, egy hely, ahol sem múlt, sem jövő nem zavarja a jelen békéjét. Svédország
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése