Tisztán

Mindennapi szertartásom a megtisztulás. Testem a munkából hazaérkezvén a zuhanyrózsa színtiszta vízzuhataga alá állítom, majd a természet illataival átitatott szivaccsal bőröm gyengéden dörzsölöm. A testemtől elváló parányi hámsejtek magukhoz ragadják a koszt, fertőt, kétségbeesést, nyomort, kilátástalanságot, utálatot, durvaságot, kirekesztettséget, embertelenséget, tudatlanságot, nemtörődömséget mi aznap rájuk rakódott. Szememmel követem, amint a lefolyó örvényszerűen magába szippantja egy másik világ termékeit. Majd szárazra törlöm magam. Tiszta ruhát öltök. Kívül készen állok a saját világombéli életemre. A belső tisztulás folyamata megszakíthatatlan. Nem víz, kozmetikai szerek kellenek hozzá, hanem szépség, hála, pozitív gondolatok, emberi emberek, tettek és szavak, és a testem minden sejtjéig eldiffundáló, életet adó mély, ellazult lélegzet.