Inkább széttöröd a tükröt
Mintsem, hogy belenézz.
Inkább a bizonytalanság álarcát öltöd magadra,
Ahelyett, hogy megvilágosodnál.
Inkább élsz a látszatnak és hazudsz
Mintsem, hogy levetkeznéd képmutatásod maskaráját.
Megdöbbenten dermedsz meg az egyenességtől,
Idegenként tekintesz a tisztán tündöklőkre,
Az egyenesekre, őszintékre, örömködőkre.
Azt mondod, megveted a hamisságot.
Mégis annak illúziójával élteted becsületed,
Hogy ha csak látod azt, az még nem lényed része.
Azt kéred, tegyem én is ezt
Rezzenéstelenül nézzek a mocsoktól rohadó filmvászonra,
De én inkább elfordulok és másra hagyom mindezt.
Nem minden harc az én harcom
Van, ahol szívesebben indulok csatába, ahol
A vér is színtisztán vörös, piszok még nem szennyezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése