Adni és kapni

Oda sem figyelsz rám, csak hajtod a magadét.
De nem vádolhatlak, hisz nem tudod mi, mit ér.
Amiért úgy érzed te dolgoztál valójában másoktól vetted el, mert megosztani terményeidet soha nem tudtad.
Megkérdőjelezed a másik integritását és őszinteségét, mert nem tudod mit jelent adni – odaadni mindent – leginkább önmagadat egy jobbért. Feltétel nélkül.
Lehet, ez csak a magam hite.
Lehet, balga vagyok, mert Ikarosz szárnyira pályázom.
Lehet, tehetetlen vagyok, mert engedem, hogy vakon bíráld azt, amiről semmit sem tudsz, - hisz a tapasztalat még nem a tiéd.
Én egész életemmel a Teljességet szolgálom.
Közben hibázom.
Ember vagyok.
De adok – kérés nélkül.
Szeretettel.
Mindig.
Mindent, amit kapok, tovább adom. Semmit sem tartok meg magamnak. Nem is tehetném, ezzel az élet körforgását akadályoznám.
Amit kapok, lehet én használom egy ideig, de nem az enyém.
És a tiéd sem.
De, mindezeken túl,
hálás vagyok neked azért, hogy megkérdőjeleztél, mert lehetőséget adtál arra, hogy rendezzem magamban a kérdést, ami már régen foglalkoztat:
„Gondoskodj magadról, hogy másokról is gondoskodhass!”
Igen, ezt teszem. És oly jól csinálom, hogy ez másoknak is jó!
Értékelem a kételkedésedet, hiszen, ez a te erősséged.
És várom, hogy önnön korlátaidon túllépve elkezdj szeretni, bízni és adni.
Akár kérés nélkül is.
Feltétel nélkül.
Mert ez csak rajtad múlik.

Kudlik Ildikó