2008. október 7., kedd

A szeretet

"A szerető ember spontán személyiség. Nagyon fontosnak tartom ezt, mert úgy érzem, elveszítettük a képességünket arra, hogy spontán módon éljünk és viselkedjünk. Mindannyian az idő szorításában élünk, beállunk a csatasorba. Elfelejtettük például, mit is jelent igazán, szívből jövően nevetni. Engedjük, hogy döntéseinkben mások véleménye irányítson, s hajlamo-sak vagyunk elnyomni saját érzéseinket. Talán már nem is bízunk saját érzéseinkben. „A férfiak nem sírnak" - tartja a közvélekedés. Ki mondta ezt? Ha úgy érzed, sírnod kell, akkor sírj. Én gyakran megteszem. Sírok, amikor boldog vagyok, sírok, amikor szomorú. Sírok, amikor egyik diákom valami csodálatosat mond vagy ha szép verset olvasok.
Ha érzel valamit, tudasd másokkal is. Ne riadj vissza a fásult arcoktól, melyek semmit nem árulnak el. Ha nevetni akarsz, nevess. Ha tetszik, amit valaki mond, menj oda hozzá, és öleld meg."
Buscaglia L.: A szeretet

Nincsenek megjegyzések: