Életemben most láttam először palackorrú delfineket. Úgy ültem a lelátón, mint egy izgatott kisgyermek, aki megkapja régóta várva várt ajándékát. Elsötétült a terem, de a beúszó kecses testek árnyát így is megpillanthattam. Könnyek gördültek végig az arcomon, miközben megszűnt létezni körülöttem a világ. Felgyúltak a fények és megpillanthattam őket, a tenger angyalait. A gyengédség, bájosság, figyelmesség, alázatosság ilyen letisztult harmóniáját a Föld egyetlen teremtményében sem láttam eddig ily tökéletes egységben megjelenni. A show percei alatt megtanultam tőlük, hogy valóban létezik feltétlen szeretet és elfogadás, viszonzást nem váró adakozás, lelkeket gyógyító mosoly és felszabadult, örömteli játékosság. Ezt eddig csak gyermekek esetében tapasztalhattam meg hiánytalanul. Talán, az ilyen találkozások kellenek ahhoz, hogy mindezeket önmagunkban is életben tarthassuk. Colmarden és a delfinek életem legcsodálatosabb élményében részesítettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése