Nincs semmi, ami helyes vagy helytelen volna. Minden a te nézőpontod függvénye.
Ugyanaz a dolog lehet helyes az egyik embernek, és helytelen a másiknak, mert ez többé-kevésbé a személytől függ. Ugyanaz a dolog lehet az egyik pillanatban helyes az egyén számára, a másik pillanatban pedig helytelen, mert ez a szituációtói függ.
Az arisztotelészi kategóriákra tanítottak: ez helyes, az pedig helytelen. Ez fehér, az pedig fekete. Ez Isten, az pedig az ördög. Ezek a kategóriák hamisak. Az élet nincs felosztva feketére és fehérre. A nagy többsége inkább szürke.
És ha nagyon mélyen megnézed, a fehér a szürke egyik szélső pontja, a fekete pedig a másik szélső pontja, de mindkettő a szürke szélsősége. A valóság szürke. Így kell lennie, mert sehol sem oszlik részekre. Sehol sincsenek vízálló összetevők. Ez egy ostoba kategorizálás, de gondosan elültették az elménkben.
Tehát a helyes és a helytelen szüntelenül változik. Akkor hát mit tehetünk? Ha valaki végső döntést akar, megbénul; képtelen lesz cselekedni. Ha csupán akkor akarsz cselekedni, amikor már végső döntésre jutottál afelől, hogy mi a helyes, meg fogsz bénulni. Képtelen leszel cselekedni. Az egyénnek cselekednie kell, mégpedig egy relatív világban. Nincs végső döntés, ezért ne is várj rá. Csak figyelj, láss, és tedd azt, amit helyesnek érzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése